Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. (Dán 6,27)
Dániel életét megmentette Isten, nem tépték szét az oroszlánok. Amikor sértetlenül kihúzták a veremből, Dárius király kiadott egy rendelkezést: mindenki tisztelje Dániel Istenét! Miért? Mert „ő az élő Isten... uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít... ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából".
Úgy tűnik, merőben új volt Dárius számára, hogy van olyan Isten is, aki valóban létezik. Aki megőrzi a benne bízókat, parancsol a vadállatoknak is, aki ezek szerint hall, cselekszik, ténylegesen uralkodik. Úgy tartották, hogy minden nemzetnek megvannak a maga istenei, de azok nem szoktak így cselekedni. Sőt egyáltalán nem szoktak cselekedni. Nem véletlen, hogy Dániel ennyire ragaszkodik a maga Istenéhez, hogy még az oroszlánok vermét is inkább vállalta, mint a hitehagyást, az élő Isten megtagadását.
Hinni sokszor azt is jelenti, hogy életveszélyesen rábízzuk magunkat az élő Istenre. Az egyetlen igazi életbiztosítás a hozzá való ragaszkodás, mert a vele való hitbeli közösség maga az élet, a teljes élet, az örök élet, az üdvösség. S a benne hívőt még a halál is hozzá viszi közelebb.
Persze ezt a meggyőződést könnyen be lehet állítani úgy is, mint a többi úgynevezett isten és az azokban hívők megvetését. Pedig ez a megalapozott hit nem diszkriminál senkit, sőt éppen ez olt szeretetet és felelősséget az ember szívébe, hogy bemutassa az élő Istent másoknak is.
A Biblia nem a keresztény vallás kizárólagosságáról szól, hanem az élő Jézus Krisztus kizárólagosságáról. Egyedül Jézus mondhatta el: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6) A sok emberi vélekedés miatt is, és személyes üdvösségünk szempontjából is döntő, hogy hisszük-e ezt teljes meggyőződéssel.