...futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)
Verne Gyula A tizenöt éves kapitány című regényében van egy megdöbbentő jelenet. A hajó szakácsa bosszúból elhelyez egy nagyobb vasdarabot a hajó egyetlen még működő iránytűje mellett, és az megzavarja a műszert, másfelé haladnak, mint gondolják, egyenesen ellenségeik karjába, a pusztulásba. De ezt senki sem veszi észre.
A Biblia azt tanítja, hogy így térítette el a kísértő az emberiséget is a helyes irányból, amikor az Istentől kapott iránytű mellé elhelyezte az ellene való lázadást, az ember önistenítésének vágyát, s azóta haladunk a biztos pusztulás felé. Gondja van az ördögnek arra, hogy ne foglalkozzunk a haladás irányával, csak a hajóval. Annak a komfortja, sebessége, korszerűsége legyen a gondunk, de sose gondolkozzunk azon, hogy vajon hova is fogunk megérkezni.
Jézus Krisztus viszont pontosan azért jött, hogy erre figyelmeztessen, és megmentsen a végső pusztulástól. Ha a halottak meghallják az ő szavát, élni fognak (Jn 5,25). Vagyis ha mi, potenciális halottak, komolyan vesszük, amit ő erről mond, megmenekültünk.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki észreveszi az iránytű mellé helyezett vasat, az életébe beférkőzött bűnt, eltávolítja azt, és újra figyel Isten iránytűjére, a Szentírásra, annak az élete helyes irányba fordul. Az az Istentől kapott képességeit és lehetőségeit arra használja, amire kapta, lelkileg-szellemileg egyre gazdagabb lesz, és másokat is gazdagít. Az átment a halálból az életbe (Jn 5,24).
Ez ma akkor következik be, amikor olvassa vagy hallgatja valaki Isten igéjét, közben a Szentlélek világosságot gyújt benne, s így feltűnik neki, hogy rossz irányba halad, meglátja „a vasdarabot", lesz ereje kidobni azt, és teljes bizalommal ráhagyatkozik az iránytűre, hogy aztán az eredeti, helyes cél felé haladjon.