"Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják" (Mt 5,8).
A tisztaság nem ártatlanság, sokkal több annál. A tisztaság az Istennel való állandó szellemi összhang eredménye. Növekednünk kell a tisztaságban. Lehet, hogy rendben van az életünk Istennel, és belső tisztaságunk mocsoktalan maradt, mégis lehet, hogy a külső hamvasság néha-néha beszennyeződik. Isten nem őriz meg minket ennek a lehetőségétől, mert így értjük meg annak a szükségességét, hogy személyes tisztaság által őrizzük meg Isten látását és követését.
Isten megtisztít minket korlátlan kegyelme által, de valamire nekünk kell ügyelnünk: a testi életünkre, mert ez által más emberekkel és más életszemlélettel kerülünk kapcsolatba és ezek beszennyezhetnek. Nemcsak a belső szentélynek kell helyes viszonyban maradnia Istennel, hanem a külsőt, az udvart is teljes összhangba kell hoznunk azzal a tisztasággal, amit Istentől kegyelemből kaptunk. Szellemi látásunkat nyomban elhomályosítja az, ami a külső érintkezési felületet (a pitvart) beszennyezi. Ha meg akarjuk tartani személyes kapcsolatunkat az Úr Jézus Krisztussal, akkor nemcsak megennünk nem szabad bizonyos dolgokat, hanem még a rájuk gondolástól is borzadva el kell fordulnunk, sőt vannak jogosnak tartott dolgok, amelyeket még érintenünk sem szabad.
A másokkal való érintkezés közben gyakorlatilag úgy őrizhetjük meg személyes tisztaságunkat, ha így szólunk magunkban: "Ez a férfi vagy nő tökéletes Jézus Krisztusban! Ez a barátom, ez a rokonom tökéletes Jézus Krisztusban!"