"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt" (Jn 14,13).
Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot? A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik. Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem: Uram váltságműve köré. Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki.
Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom. Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? "Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7). Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak? Mi a legnagyobb erőtényező az életemben? Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe. Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk. El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk.
"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt." A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata! Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos? Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen? Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.