"Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).
Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk. Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.
"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet.
Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét. Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.