Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj. (2Móz 34,21)
Aki bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. (Zsid 4,10)
Istenem, ne engedd, hogy bûneim elválasszanak tõled!
Nézd! Elvettem bûnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. (Zak 3,4)
Egy öreg ház eldugott sarkában kopott falú kamra rejtõzik. Évek óta nem járt itt senki. A polcokat vastagon benõtte a pókháló, az üveget belepte a por. Képtelenségnek tûnik, hogy itt ennivaló lenne. Pedig a kosz alá temetett üvegekben egy jóságos nagymama gondos munkájának hagyatéka rejtõzik. Málnalekvár. Feltépem a pókháló függönyét, leemelek egy befõttesüveget, és lefújom róla a port. Nem kellenek ezek. Nagy nehezen sikerül kinyitnom. Azonnal megcsap az illata. Megkóstolom. Isteni finom! Soha nem jöttem volna rá, hogy ebben a kamrában ilyen kincs rejtõzik, ha Isten nem mutatja meg nekem. De õ már csak ilyen. Tudja, mi rejtõzik belül, és nem a rárakódott szenny érdekli.
...senkit sem szabad csúfolni ruhájáért: mert drága holmi rongyok közt is lehet. (Frédéric Mistral)
A sötétség atyja ugyanis elrejti tõreit az õ alattomos éjhomályában, hogy foglyul essen benne mindenki, aki a maga sötétségében hunyadozik; akik e sötétség fiai, nem láthatják a Fényvilágot, melyben ha jár valaki, bizony nem kell annak félnie. (Augustinus)
Uram, te ismersz engem: tisztíts meg bûneimtõl, hogy olyan lehessek, amilyennek teremtettél engem! Ámen.