Isten minden pozitív utasításán kívül, amelyeket Ádámnak meg kellett tennie, csak egyetlen negatív irányelvet kapott, és ez volt az engedelmesség próbája - "a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.", 1Móz 2,17. Ezt a parancsot azelőtt adta neki Isten, mielőtt Évát megformálta volna, ezért neki kellett továbbadnia Évának az utasításokat az élet fájáról, és ezáltal lett Éva engedetlen a férfi tekintélyének és vezető szerepének határozott visszautasításával, 1Kor 11,3 (lásd még a következő igehelyeket: Ef 5,22-25; Kol 3,18; 1Pt 3,1-2; 1Tim 2,11-15).
A Sátán már elcsábított más égi élőlényeket, hogy őt kövessék, Mt 25,41. Most Ádámot, Isten teremtésének a csúcspontját vette célba, hogy őt is elcsábítsa. A ravasz, alattomos teremtmény azzal kezdte, hogy bemutatta azokat a mesterkedéseket, amelyeket folytatni fog a későbbi korokon át, Jn 8,44; Ef 6,11; Jel 12,9, Éván keresztül közeledve Ádámhoz, aki a gyengébb edény volt, és akit Ádám szeretett. Azzal kezdte, hogy vitathatóvá tette Isten szavát; "Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" 1Móz 3,1, de ezt követően már határozottan ellentmond annak. "Bizony nem haltok meg; 4. v. Éva ekkor megadja magát - látta, 1Jn 2,16, szakított, evett, és felkínálta a gyümölcsöt Ádámnak, sürgetve, hogy egyen ő is. Amikor később Isten felelősségre vonta Ádámot, ő megpróbálta a szégyent feleségére hárítani; "Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról", 1Móz 3,12. A különbség azonban az volt Éva és Ádám bűne között, hogy a nő más úton ment bele a bűnös cselekedetbe, mert a törvényszegésbe megcsalatás útján került (lásd: 2Kor 11,3), miközben a férfi közvetlenül vétkezett, hallgatva Évára (vagyis hallgatva rá és engedelmeskedve neki), talán rosszul értelmezett szeretettől vezérelve.
Micsoda döbbenetes felelősséget viselt Ádám, és milyen pusztítóak voltak engedetlen tettének hatásai, Róm 3!
A keresztyén férjek és feleségek szomorú módon sokat láthatnak önmagukban Ádámból és Évából, ami a magatartást illeti; azonban Krisztusban a keresztyén házaspárok most már ne legyenek a szellemi élet vesztesei és a szellemi halál örökösei, hanem inkább "örököstársak az élet kegyelmében", 1Pt 3,7; vö. Róm 5,14-21 és 1Kor 15,22.