A Szentírásban sokan, akik elsőnek születtek, nem lettek elsőszülöttek. Isten Ábelt választotta (később pedig Sétet) nem Kaint; Izsákot, nem Izmáelt; Jákobot, nem Ézsaut. Az öreg Jákob tudta ezt, amikor keresztbe tette karjait, hogy jobb kezét József fiatalabb fiának, Efraimnak a fejére tegye, 1Móz 48. Pál ezt mindenre kiterjedően magyarázza meg: "De nem a szellemi az első, hanem a földi, azután a szellemi. Az első ember földből való, földi; a második ember, mennyből való", 1Kor 15,46-47.
Ezek az első születések személyes életünkre nézve az egyén természetes születését ábrázolják, amelyet követnie kell a másodiknak, vagyis az újjászületésnek. A nagyobbik a kisebbet fogja szolgálni. Testünket a szellem ellenőrzése alatt kell tartanunk.
A "Kain útja", Júd 11, hogy az ember az átkozott föld gyümölcseit hozza, vér nélküli. Ábel Isten útján jön, és elfogadást nyer a bárány vérében. Izmáel a (hús)test nyomán született, míg Izsák az ígéret gyermeke volt. Ézsau elutasította elsőszülöttségét, de Jákob nem bocsátotta el Isten angyalát, amíg meg nem nyerte az áldást.
Figyeljük meg Ézsau életében azokat az eseményeket, amelyek hangsúlyozzák ezt az irányelvet.
Születése: Az Ádám és Edom szó a modern héberben az adómhoz kapcsolódik, amely azt jelenti, hogy vörös, valamint a földet jelentő adamah szóhoz. Ő "vöröses volt", 1Móz 25,25, (A Magyar Bibliatanács fordítása, 1991), mondja a feljegyzés, és mindnyájan így születtünk, viselve a "földinek képét", 1Kor 15,49.
Vadászott: Ábel, Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes és Dávid pásztor volt. Urunk "a nyáj nagy Pásztora" kijelentette, hogy azért jött, hogy életét adja a nyájért. Őrizkedjünk azoktól, mondta, akik azért jönnek, hogy öljenek és pusztítsanak.
Lebecsülte a helyzetét: A Vörösnek nevezett ember eladta elsőszülöttségi jogát egy tányér vörös főzelékért. Ha esetleg nem látjuk az összefüggést, a Szellem hozzáteszi: "Ezért nevezték Edomnak". Óvakodjunk az erős földi vágyaktól; ezek mindig sokba kerülnek.
Sírása: Mindkét fiú meg van említve a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, mint Izsák áldásának megajándékozottja, és Jákobnak itt saját listája van, de Ézsaunak nincsen a 12. fejezetig. Ott róla is említés történik, nem a hite, hanem elbukása miatt, 17. v. Azok, akik megvetik Isten áldását, túl későn jönnek rá, hogy bármi másban is keresnek megelégedést, az mind hiábavaló.