Ezsdrás a hit embere volt. Ezt azzal mutatta meg, hogy tökéletesen bízott Istenében. Sokféle ellenállással került szembe abban a küldetésében, hogy helyreállítsa Isten népét az országban. Ez nem volt könnyű, különösen akkor, amikor megkezdte, hogy felbecsülje a rombolást, amit a fogság végzett a nemzeten. Amikor Isten házát befejezték és helyreállították, Ezsdrás szeretett volna lévitákat találni, hogy Isten házában szolgáljanak, de ezek hiányoztak. Ezért böjtre és imára szólított fel, hogy végrehajtsák a helyreállítást.
Ma azt látjuk, hogy Ezsdrás kétszer egymás után azt mondja, hogy szégyenkezett. Az első megmutatta hitét; a második a hűségét. Gyakran megtörténik, hogy a hit emberénél szembetűnő az Isten iránti hűsége; gondoljunk csak Ábrahámra. Ezsdrás böjtöt hirdet, hogy önmegtagadás által kérhessenek Istentől biztonságos utazást a társaságnak és javaiknak. Ezt mondta: "szégyelltem a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen", 8,21-23. Ezsdrásnak az Istenébe vetett hite száműzte a félelmet. Világos, hogy hitte, hogy Isten elegendő, hogy kiterjessze rájuk védelmét, és megvédelmezze utazásukat. Minek földi erőforrást keresni, amikor a menny Istene fog védelmet nyújtani. A hit minden helyzetben elegendőnek találja Istent.
Most Ezsdrás újra böjtöt hirdet. Úgy találja, hogy a nép szellemi középpontja hiányzik. Nem voltak léviták, hogy az Úr házában szolgáljanak. A nép idegenekkel kötött vegyes házassága rossz és Istennek nem tetsző dolog volt. Ezsdrás szégyenkezett nemzete miatt, de bebizonyította, hogy Isten hű szolgája, ezért bűnvallásban és imában önti ki szívét. Ha hűségesek vagyunk, mindig meg fognak terhelni bennünket Isten dolgai. Kérdezzük meg ma önmagunkat, hogy amikor bizonyságot teszünk, azért tesszük-e, mert felelősséget érzünk a szükséget szenvedő emberek iránt. Ezsdrás látta a boldogtalanságot, amelyet az ilyen rossz dolgok előidézhettek. Talán jó lesz, ha először saját életünket vizsgáljuk meg, és azután imádkozunk keresztyén barátaink és családjaink jólétéért.
"Ó, tölts be engem a Te teljességeddel, Uram, amíg szívem túl nem csordul lángoló gondolatban és izzó beszédben, elmondani szeretetedet, bemutatni dicsőségedet. Ó, használj fel engem, Uram, használj éppen engem, pontosan úgy ahogyan, amikor és ahol akarod..."