Ma egy másik jellegzetességen gondolkodunk, ami Ezsdrás életével és szolgálatával kapcsolatos. Láttuk, hogy Isten törvényében képzett írástudó volt. Azt is bizonyította, hogy a nép rátermett vezetőjeként, félelmet nem ismerő és hűséges. Megfigyeljük azt is, hogy pap volt: "fölkelt Ezsdrás, a pap"... 10,10. Nemzetségtáblázata visszavezethető Áron családjáig a papi leszármazási vonalon, 7,1-5. Bizonyos értelemben próféta is volt, mivel Isten szavát mondta a nemzetnek. Ezek a tulajdonságok mély benyomást tesznek az emberekre!
Ezsdrás nagyon gondos volt azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek Isten házához tartoztak. Amikor Jeruzsálembe jöttek, 8,31-36, gondoskodott a szent edényekről, valamint az Úrnak való áldozat állatairól és eszközeiről. Az Isten házát befejezték Aggeus és Zakariás idejében, 6,14-16. Most, hogy Ezsdrás visszatért, a ház minden szent edénye és felszerelése, amely fogságba került, ugyancsak visszakerült. A mi imádatunk helye nem valamilyen ház, amelyet emberi kezek építettek, hanem azt a helyet, ahol az Úrral találkozunk, az Ő jelenléte szenteli meg. Az ilyen hely legyen drága számunkra.
Amikor Ezsdrás kiválasztott tizenkét papot Isten imádására, valójában ezt mondta: "Ti szentek vagytok az Úrnak; az edények is szentek". Ezsdrás oly sokra értékelte ezeket a dolgokat, hogy mindent leméretetett és számba vétetett, hogy semmi se hiányozzon. Mindent tisztelettel kell kezelnünk, ami számunkra Isten dicsőségét fejezi ki, 1Kor 3,16-17.
Jó, ha megfigyeljük Ezsdrás papi imáját is, azt az imát, amelyben jellemző módon azonosult saját népével. Az esti áldozat idején térdre hullott és felemelte kezét az Úrhoz. Megalázkodva és félve öntötte ki szívét népének bűneit illetően, 9. fej. Nyíltan megvallotta azokat a bűnöket; a fogság éppen azokért való büntetés volt. Mivel igazi pap volt, közbenjárt értük.
Minden igaz hívő pap is. Feladatunk, hogy imával és közbenjárással járuljunk az Úr elé. Ez nagy kiváltság. Mennyi időt fogunk ma imában tölteni? 1Tim 2,1-8.