Az Úr Jézus, aki az előző fejezetben úgy jelent meg, mint "a világ világossága", Jn 8,12, most jön, hogy megnyissa a szemét és a szívét egy férfinak, aki születésétől fogva vak volt.
A tanítványok, amikor meglátták ezt az embert, azt kérdezték, hogy ez a veleszületett vakság a férfi bűnének, vagy szülei bűnének volt-e a következménye. Az Úr megmagyarázta, hogy ez a vakság nem az életükben lévő bűn közvetlen következménye volt, hanem Isten munkáinak kellett nyilvánvalóvá válnia ebben a férfiban, abban a különleges pillanatban.
Az Üdvözítő sarat készített, bekente vele a férfi szemét, és azt mondta neki, hogy mosakodjon meg a Siloám tavában. A férfi hittel cselekedett, elment, megmosakodott, és kétség kívül rácsodálkozott a látás drága ajándékára, amely most már az övé volt engedelmesség és hit által. A szomszédok zavarban voltak. A csoda bizonyítéka szemük előtt volt, de nagyon nehezen tudták elhinni. Négyszer kérdezték meg tőle, hogy hogyan nyíltak meg a szemei, 10., 15., 19., 26. v.
A férfi világosan bizonyságot tett a tényről, hogy "egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készített és rákente a szemeimre, és... megjött a látásom", 11. v. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy ahogyan a fejezet kibontakozik, úgy növekszik a férfi elismerése az Úr Jézus személye iránt.
Először minden, amit tud, az, hogy "egy ember, akit Jézusnak mondanak, megnyitotta a szemét, 11. v. Amikor a farizeusok kérdezték meg a férfit, ezt mondta, hogy "próféta", 17. v. Miután szüleit faggatták, újra a férfit kérdezték meg. Bizonyságtétele világosabbá vált, válaszai pedig lényegretörőbbek lettek. "Bizony csodálatos az, hogy ...az én szemeimet megnyitotta", 30. v.
Az Üdvözítő egyedülálló volta nyilvánvalóvá lett ez előtt az ember előtt, és azt ezekkel a szavakkal fejezte ki: "Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét" (Magyar Bibliatanács ford.), 32. v. Megértése tovább halad attól a hittől, hogy Aki megnyitotta szemét, Istentől van, 33. v., addig a felismerésig, hogy Ő Isten Fia, 38. v. Annak megértése, hogy nem lehetett csupán ember az, aki látást adott neki, és csodát tett az életében, gyakorlati hitre jutatta, és imádatban borult le előtte.