NEHÉZ MEGÉRTENI a zifeusok árulását, vö. 1Sám 23,19-24,11; Zsolt 54. Saul gyorsan megragadta a lehetőséget, hogy elpusztítsa Dávidot (figyeld meg Abnér jelenlétét), 1-5. v. Dávid elhatározta, hogy úgy „veszi fel a harcot Saullal", hogy látványosan megkíméli életét, 6-12. v.! Ezáltal Dávid megerősítette ártatlanságát, és Saul akciójának értelmetlenségét, gonoszságáról nem is szólva (figyeld meg Abnér megrovását), 13-20. v. Végül Saul megvallotta bűnét és balgaságát, elismerte, hogy az Úr áldása volt Dáviddal, és megígérte neki, hogy nem fogja bántani, ha visszatér. Dávid azt válaszolta, hogy az Úr fizessen meg neki hűsége és igazsága szerint, és továbbra is szabadítsa meg őt minden nyomorúságtól, 21-25. v. „Szabadítson meg engem" - ez legyen a te imádságod is. „Győzni is fogsz" - ez a te reménységed is, mert Isten tisztelete ezzel jár.
Mivel Saul mély álomba merült, 12. v., Abisai ezt úgy tekintette, mint Isten szabadítását, hogy Dávid ellenségét a kezébe adta, és szerette volna Sault a másvilágra küldeni. Abisai tapasztalt harcosként mondta, hogy „másodszor nem ütöm át", 8. v. [vagyis egy döntés elég lesz]. Ez nem az Úr gondolata volt, és az ilyen tett elkerülhetetlen ítéletet vonna maga után, 9. v. Dávid nem engedte azt sem, hogy Sault elsőre átüsse! Úgy beszél róla, hogy „az Úrnak felkentje", 9. v. Tudta, hogy Saulnak át kell adnia a helyét neki, mert ez az Úr szándéka. Dávid hagyta, hogy ennek részleteit az Úr dolgozza ki ilyen, vagy amolyan eszközökkel, 10. v. Mondj le arról, hogy bűnös módon siettesd veled kapcsolatos szeretetteljes terveinek megvalósulását! Krisztus alázatossága és szelídsége által történik, hogy az Úr munkája megvalósul, 2Kor 10,1-3. Tudd meg, minémű szellem van benned: Lk 9,55.
Saul esztelenül cselekedett. Először az engedetlenséggel, amely királyságába került, aztán rossztermészetű, konok el nem ismeréssel, amellyel nem vetette alá magát Isten részben feltárt szándékának, hogy őt és házát egy nála jobbal váltja fel, 13,13-tól; 15,28. Mivel megtagadta, hogy átadja helyét annak, aki nem akarta erőszakkal elfoglalni azt a helyet, amelyet az Úr jelölt ki számára, egész élete haszontalanná és maga okozta kudarccá vált, vö. 20. v. Egyedül az Úr óvhat meg bennünket attól, hogy esztelenül cselekedjünk, és arra tanít, hogy járjunk alázatosan Őelőtte.
2Kor.10. 1 Krisztus szelídségével és engedékenységével fordulok hozzátok, én, Pál, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, de távollétemben bátor vagyok veletek szemben. 2 Arra kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem, mert meg vagyok győződve róla, hogy bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. 3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint viaskodunk. 4 Mert hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten szerint erősek, erősségek lerombolására.
Lk.9. 55 De Jézus megfordult, és megdorgálta őket: Nem tudjátok, micsoda lélek van bennetek,