SOKAT TANULHATUNK mindnyájan a nemzetségtáblázatainkból. Mindnyájan leszármazottai vagyunk Nóénak, a bátor prédikátornak, aki kegyelmet talált Istennél. Továbbá valamennyien állíthatjuk, hogy Ádámtól származunk, aki Isten képére teremtetett, hogy vele közösségben legyen. Ez bátorító dolog. Mégis Noé szégyenteljesen lerészegedett, és Ádám engedetlensége maradandó bánatot okozott családjának. Ezenkívül, amit öröklünk, nemcsak jellemünk, hanem természeti tulajdonságaink és kiváltságaink is, gyakran a „családfánktól" függnek. Hogy az izraelita ember, az Istennek Ábrahámmal és leszármazottaival kötött szövetségével járó földi áldásokat igényelhesse, bizonyítania kellett Ábrahámtól való leszármazását. Ahhoz, hogy valaki igényelhesse a lévita szolgálattal és szent papsággal járó kiváltságokat, igazolnia kellett a Lévitől, illetve az Árontól való származást, Ezsd 2,62; Neh 7,5.64. Így ma is, ha Isten áldásait igényeljük, amelyek örökkévalóak, újjá kell születnünk, felülről kell születnünk, Jn 3,3.5.
Bizonyosnak kell lennünk benne és örülnünk annak, hogy nevünk fel van írva a mennyben, Lk 10,20, hogy tagjai vagyunk a királyi és papi családnak, 1Pt 2,5.9.
Isten első ígérete az volt, hogy az asszony magva a kígyó fején fog taposni. Így itt a nemzetségtáblázatok Ádámmal kezdődnek. Nóé családjából csak Sém fiai vannak megemlítve, mert Ábrahám tőle származott. Izráel fiai közül Júda királyi törzse, valamint Lévi papi törzse kapja a legtöbb figyelmet. Júda vonala jön elsőként, mert ő volt Izráel Isten-adta királyának kiválasztott ősapja, 1Krón 5,1-2. v Dávid leszármazási vonalát meg kellett őrizni, hogy Istennek a Krisztussal kapcsolatos ígéretei beteljesedjenek, 1Móz 49,10. Ároné volt az egyetlen Isten által elismert papi vonal, ezért ez van megadva a legrészletesebben, 1Krón 6,3-15.49-53. Ezek a feljegyzések emlékeztetnek bennünket arra a gonosz természetre, amelyet mindnyájan örököltünk. Mindnyájunknak olyan ősatyáink vannak, mint „Hér, Júdának elsőszülött fia (aki) gonosz volt az Úr szemei előtt", és mint „Ákán, Izráel megrontója", 1Krón 2,3-7. Így alázatosan kell élnünk. Figyeljük meg azt is, hogy volt néhány, aki „magtalanul halt meg". Inkább arra törekedjünk, hogy legyünk „erős, hadakozó férfiak, akik... mehettek ki a viadalra", azt keresve imádságunkkal és bizonyságtételünkkel, hogy lelkeket nyerjünk meg Krisztusnak, mielőtt elmegyünk, 1Krón 2,32; 7,11. Akarunk-e Isten kegyelme által ,,a gyapotszövők háznépe" lenni, vagy azok közül valók, akik "a királlyal laktak ott az ő dolgáért"?, 1Krón 4,21.23.