Ábrahám

Ábrahám négy oltárról nevezetes: a sikemiről, 1Móz 12,6-7; a bételiről, 8. v.; újra a bételiről, miután oltárral nem jelzett utat tett Egyiptomban, 1Móz 13,2-4; a hebroniról, 18. v., valamint a Mórija hegyén lévőről, 1Móz 22,2. Jákob négy oszlopról volt nevezetes: a bételiről, 28,18-19; a mizpahiról, 31,45; ismét a bételiről, 35,14-15; és a Betlehem közelében lévőről, 20. v. Izsák azonban kútásóként híres.

Ábrahám, a férfi áll a középpontban; időrendileg ő az Ószövetség vízválasztó vonala. Ha ez így van, akkor az 1Móz 22 a legmagasabb csúcs azon a kiemelkedő területen, amely ennek a jelentős személyiségnek az életét teljessé teszi.

Rengeteg dolog függött ennek a kisfiúnak a megszületésétől. Isten szövetséget ígért Abrámnak Háránban, 1Móz 12,1-3, amelyet megismételt, vagy inkább kibővített Sikemben, 1Móz 12,7 és Bételben, 1Móz 13,14-17; Hebronban háromszor, 1Móz 15,1-21; 17,1-21; 18,10; majd a Mórija hegyén, 1Móz 22,16-18, tehát összesen hétszer. A szövetségben nem csupán egy örökösről volt szó Ábrahámnak.

Szokták mondani: "Senki sem teljesen haszontalan; te is lehetsz rossz példa mások számára". Ez történt Lót feleségével is. Az Úr Jézus felszólít bennünket, hogy emlékezzünk rá. Emlékeztet bennünket, hogy őrizzük meg szívünket. Könnyebb volt őt kivinni Sodomából, mint Sodomát kivenni a szívéből.

Az a finom közjáték, amely lezajlott Ábrahám között, aki várt egy városra, valamint Lót között, aki a városban élt, szemléletesen mutatja be naponkénti döntéseink fontosságát.

Abrám élete úgy indult, mint egy bálványimádó család bármely tagjáé, és úgy fejeződött be, mint a hívők családjának fejéé. Feladta a ház és a város nyújtotta kényelmes és nyugodt életet. Életének hátralévő részét sátorban töltötte Izsákkal és Jákobbal együtt, ugyanannak az ígéretnek örökös társaival, "mert várta az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten", Zsid 11,10. Életmódja a hitét tükrözte, éppen úgy, ahogyan a miénknek is kellene.

Kétszer olvassuk, hogy jelentős dolgok történtek Abrám/Ábrahám életében "ezek után", lásd 1Móz 15,1 és 22,1 (vagyis az előbbi jelentős eseményeket követően). Első alkalommal az Úr fiút ígért neki, második alkalommal azonban megpróbálta Ábrahámot, megparancsolva, hogy áldozza fel a fiát.

Az 1Mózes 15. fejezetében feljegyzett figyelemreméltó események után sok dolognak kellett még történnie, amíg végül Isten teljesítette Abrámnak egy fiúról szóló ígéretét. A közben eltelt éveket Mackintosh, C. H. szavaival lehet jellemezni: "Isten ígéretet tesz, a hit elhiszi; a reménység előre látja; a türelem nyugodtan várakozik rá". Ha azonban Abrám nyugodtan tudott volna is várni, Sára bizony nem. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy igénybe vegyenek emberi kisegítő eszközt, és keresztülvigye a saját akaratát általuk.