AZ ÉZSAIÁS 45. EGYIKE a legfigyelemreméltóbb próféciáknak a Szentírásban. Ézsaiás sok esztendővel Izráel népének 70 éves babiloni fogsága előtt élt. Ezékiás királyt is figyelmeztette erre, Ézs 39,5-7. Az északi királyságot hurcolták fogságba elsőnek, 2Kir 17,4-6. Ezután Júda déli királyságát és Jeruzsálemet foglalta el Nabukodonozor, leromboltatta a templomot, és a népet Babilonba száműzte, 2Kir 25.
A prófécia második részében, 40-56. fej., Ézsaiás megjövendöli a nép otthonába való visszatérését, valamint a templom újjáépítését és az imádat helyreállítását Jeruzsálemben. Emberi szempontból az ezért felelős személy egy perzsa király, akit Círusznak hívnak, Ezsd 1,1-4. A meglepő dolog az, hogy Ézsaiás a Szent Szellem vezetése alatt megadja Círusz király nevét, jellemének és hódításainak részleteit, mégpedig körülbelül 200 évvel azelőtt, mielőtt megtörtént. Nem csoda, hogy ezt a meghökkentő próféciát a hitetlenkedők és modernista kritikusok megtámadták.
Ézsaiás próféta könyvének ebben a részében számos szakasz vonatkozik Círuszra, bár név szerint csak kétszer említi. Az Ézs 44,28-ban az Úr ezt mondja Círusznak: „Pásztorom! ki véghezviszi minden akaratomat". Majd az Ézs 45,1-ben ezt olvassuk: „Így szól az Úr felkentjéhez, Círuszhoz, kinek jobbkezét megfogtam, hogy meghódoltassak előtte népeket".
„Felöveztelek téged, bár nem ismertél", 5. v. Mindez aláhúzza azt, amit Dániel mondott Belsazár királynak: „A felséges Isten uralkodik az emberek országán és azt helyezteti arra, akit akar" Dán 5,21. A két figyelemre méltó cím, amelyet Círusz kapott, hogy „pásztorom" és „az Úr felkentje", egyedülálló, és máshol a Messiásra alkalmazzák. De a tanulság bizonyára az, hogy Isten a maga szuverenitásában felemelhet egy pogány uralkodót, és felhasználhatja szándékainak végrehajtására.
Círusz győzelmeinek felsorolása után Isten újra felveszi Izráel üdvtörténetének fonalát, Ézs 45,9-17. Felsőbbségét hangsúlyozza az agyaggal és fazekassal, 9. v., Róm 9,20-21. Ő az igaz Isten és megtartó, Ézs 45,21. Ezután jön a hívás: „Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai", 22. v., tudva, hogy egy napon „minden térd nékem hajol meg, reám esküszik minden nyelv", 23. v.; Fil 2,10.