FELKELTETTE A FIGYELMET az Úr csodáinak azokra gyakorolt hatása, akik látták azokat, vagy hallottak róluk (Mt 9:8.26.31.33). Nyilvánvalóan nagy volt az örömük azoknak, akik személyesen tapasztalták meg hatalmát. Akik úgy határoztak, hogy örömüket énekben fejezik ki (Jak 5,13), nem találhattak erre jobb szavakat, mint a Zsolt 103,3-5, ahol Dávid ötféle leírást adott az Úrról.
A szélütött ember számára ó volt az Isten, „Aki megbocsátja minden bűnödet" (1-7. v.). A férfi sokat köszönhetett barátai hitének, amely legyőzött minden akadályt, és olyan áldást biztosított számára, amely nagyobb volt annál, amit remélt. A fekhely, amely betegségének volt a jelképe, gyógyulásának - és bűnbocsánatának - jelképévé lett! A vérfolyásos asszony számára Ö volt az az Isten, „Aki meggyógyítja minden betegségedet" (20-22. v.). Ilyen volt az Úr túláradó szánalma, hogy a kegyelem egyik cselekedetét azon az úton hajtotta végre, amelyen egy másiknak a megvalósítására ment. Jairus leánya számára az az Isten volt, „Aki megváltja életedet a koporsótól" (18-19., 23-26. v.). Jézus itt úgy beszélt a halálról, mint álomról. Ez volt az Ő biztosítéka a lány feltámasztására. „A leányzó felkelt." A két vak számára, akik irgalomért kiáltottak, az az Isten volt, Aki „kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged” (27-31. v.). A vakok szemeit Dávid Fia nyitotta meg. Aki jött, hogy üdvözítsen (Mt 20:30; Ézs 35:4-5). Végül a néma megszállott számára az az Isten volt, „Aki jóval tölti be a te ékességedet" (Mt 9:32-33). Az ember már tudott beszélni!
Ennek a szakasznak, amely ezeket a hatalmas cselekedeteket leírja, az a lényege, hogy a Nagy Orvos a körülötte lévő bűnnel teljes számkivetetteket beteg emberekhez hasonlítja. Úgy tekintett tehát a betegségre, mint amely alkalmas képe a bűnnek a maga hatásaiban. A bűnösök többféle képviselője kerül elénk. Az egyik erőtlen ahhoz, hogy egyenesen járjon (2. v.), de az evangélium Isten hatalma (Róm 1,16; 5,6). A másik beszennyeződött (20. v.), beteg (Mk 5,29), tisztátalan (3Móz 15,25-30), de az evangélium megtisztítja (1Jn 1,7). A harmadik halott a bűnökben (18. v.), de az evangélium megeleveníti (Ef 2,1-5). A negyediket megvakította ennek a világnak az istene (27. v,), de az evangélium megvilágosítja (2Kor 4,4-6). Az ötödik semmit sem tud mondani bűnvallással (Mt 9:32, Róm 10,9) vagy dicsérettel (1Pt 2,5), de az evangélium megoldja a nyelvét.
Zsolt 103.2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. 3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. 4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. 5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Ésa 35.4 Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! 5 Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
Jak 5,13 Szenved valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van valakinek? Dicséretet énekeljen!
Ef 2,1-5 Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világnak megfelelően a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Egykor mi mindnyájan ezek között forgolódtunk, követve testünk kívánságait, cselekedve a test és a gondolatok akaratát, és természet szerint a harag fiai voltunk, mint mások is. De az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretete által, amellyel minket szeretett, minket, akik halottak voltunk vétkeinkben, Krisztussal együtt megelevenített – kegyelemből van üdvösségetek –,