JÉZUS a „Szellemnek erejével" visszatért Názáretbe, arra a helyre „ahol felneveltetett". A zsinagóga az Ő számára a bizonyságtétel helye volt, és noha azok, akik benn voltak, „álmélkodtak kedves beszédein", bizonyságát adták, hogy nem fogadják el Őt (24. v.).
Lukács beszámolója erről a zsinagógában tett látogatásról lenyűgöző a részletek miatt, amelyeket megad. Először is „adták néki az Ézsaiás próféta könyvét"; ezután kinyitotta a könyvet megtalálta a helyet, és olvasni kezdett az Ézs 61,1-2-ből. Olvasását befejezve „behajtva a könyvet, átadta a szolgának, és leült". Volt valami méltóság az egész eseményben, és Jézus mély tiszteletet mutatott a Szentírás nyilvános olvasásakor. Nem meglepő azt olvasni, hogy „mindnyájan bizonyságot tettek felőle, és elálmélkodtak kedves beszédein, amelyek szájából származtak" (22. v.).
A zsoltáríró írta a Messiásról, hogy ajkain „kedvesség ömledez" (Zsolt 45,3). Jézus ezt mondta: „A beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem és élet" (Jn 6,63).
Mindamellett azt is mondta, hogy egy próféta sem „kedves az Ő hazájában" (24. v.). Csak Istennek a pogányok iránt megnyilvánuló áldásáról kellett beszélnie, hogy az összegyűltek haraggal teljenek el és arra törekedjenek, hogy Őt elpusztítsák (29. v.).
A kapernaumi zsinagógában „egy tisztátalan ördögi szellemtől megszállt" emberből kiűzte a démont (33. v.), a jelenlévők között pedig „támadt félelem mindenekben, és egymással szóltak és beszéltek, mondva: Mi dolog ez?" (36. v.). Így a hírneve követte. Elment Péter házába, akinek anyósát betegen találta „nagy hideglelésben" (38. v.). Megdorgálta a lázat; az asszony meggyógyult, és azonnal szolgált azoknak, akik a házban voltak.
Az Úr mindig gyors volt, hogy felismerjen bármilyen rendellenességet egy otthonban (10,40-42). Ma is helyreállítja a nyugalmat és békességet ott, ahol valamilyen „láz" van. Az otthoni „láz" elég általános betegség napjainkban, és nagyon gyakran hatalmába keríti és felzaklatja az anyát! Az anya a család szíve; az apa a feje. Szükségünk van szeretetre, valamint vezetésre, ezért „könyörögjünk neki" az anyákért (38. v.) imáinkban.