AZ ÚR Jézus, mint Emberfia, Istentől függött, és ez tükröződik az életében a gyakori imádkozásra való hivatkozásban. A tanítványok látták imádkozni (nem először), és amit láttak, meggyőzte őket arról, hogy az imádkozás abban a csodálatra méltó életben döntő tényező. Ez a felismerés létrehozta bennük a vágyat a hasonló megtapasztalásra: „Uram, taníts minket imádkozni!" (1. v ). Tanúi voltak annak az életnek, amely állandó kapcsolatban volt Istennel, és szerették volna megismerni a titkot.
Jézus nagyon kegyelmesen megtanította nekik, hogy az imádság a közösségen alapul: „Mi Atyánk". Ez családtagokra érvényes. Az igazi ima megadja Istennek jogos helyét: „Szenteltessék meg a te neved"; és vágyódik arra a napra, amikor majd az Emberfia látható lesz, mint Úr királyságában a földön. Magában foglalja az anyagi szükségleteket: „a mi mindennapi kenyerünket"; a szellemi szükségleteket: „bocsásd meg"; és segítséget kér, hogy helyesen élhessen a gonosz állandó nyomása alatt.
Megtörtént-e már, hogy egy barátod „útban volt" (6. v. - görög eredeti), amikor hozzád jött és segítségre volt szüksége, te pedig annyira üresnek és sivárnak érezted magadat, hogy semmit sem tudnál tenni? Eszedbe jutott-e, hogy elmenj ahhoz a baráthoz, Aki bőséges ellátmánnyal rendelkezik, és tőle kapj segítséget? Ebből az igehelyből kiragyog, hogy van egy barát, Akihez mehetünk (5-8. v.), de arra is figyelmeztet, hogy Isten megpróbálhatja komolyságunkat azzal, hogy nem ad azonnal (9-10. v.). Ő nem vonakodó Isten, de jobban tudja, hogy mikor adjon. Ne hagyd abba a kérést! Aki kér, mind kap; aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Úgy tűnik, hogy Ábrahám befejezte a kérést, mielőtt Isten befejezte az adást (1Móz 18,23-33). Ne feledjük azonban, hogy ha Isten azt mondja, hogy „nem", ez éppen olyan bizonyos válasz, mint az „igen".
Ebből kiindulva az Úr tanulságot von le abból, ahogyan a földi szülők általában valamit adnak gyermekeiknek. A gyermek javát tartják szem előtt. Nem akarnak olyasmit adni nekik, ami károsnak bizonyulhat, vagy megtagadni tőlük olyasmit, ami javukat szolgálja. Mennyivel inkább megadja mennyei Atyátok azt, ami jó, hiszen Ő természeténél fogva jó, míg az emberek természetüknél fogva gonoszak.