Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

03.19 Nagyobb

Újszövetség
Lukács
farizeus
Lukács 11,27-54

OLVASMÁNYUNK ELEJÉN egy asszony áldást mond Máriára, mert Ő Jézus anyja (27-28. v.). Ez összhangban van az angyal kijelentésével, „áldott vagy te az asszonyok között" (1,28). Némelyek Máriát teljesen indokolatlan magasságba emelték. Figyeljük meg, hogy az Úr szavai helyreigazítják ezt, mert Ő azoknak adja a boldogabb helyzetet, „akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt". A természetes kapcsolatok nem olyan fontosak, mint a szellemiek (Jak 1,1; Júd 1). Az Úr a maga számára igényelt méltóságot azzal, hogy „nagyobb van itt Salamonnál", és „nagyobb van itt Jónásnál" (29-32. v.).

Egy királynő sok mérföldet utazott, hogy beszélgessen Salamonnal, mert hallotta a hírét. Egy bűnös város megtért Jónás próféta prédikálására. Hogyan bánhattak az Úr kortársai így Ővele, Aki nagyobb mindkettőjüknél? „Noha Ő ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek őbenne" (Jn 12,37). Az Úr szomorúan jelentette ki, hogy a nagyobb világosság nagyobb ítéletet von maga után. Hogyan reagálunk mi válaszképpen az Ő kijelentésére?

A 37-54. vers egy farizeus otthonába visz, aki leereszkedően meghívta az Urat, hogy ebédeljen nála. Az Úr azonnal megszegett egyet az ő fontos szabályaik közül: nem mosott kezet étkezés előtt. Ennek semmi köze sem volt a higiéniához, hanem puszta ceremoniális követelmény volt. Az Úr, válaszul a farizeus megdöbbenésére, felhívta a figyelmet azokra a képmutató szokásokra, amelyek a külső viselkedést a belső állapot fölé emelték. Megadták a tizedet, de elmulasztották szeretni Istent. Piedesztálra emelték önmagukat, hogy lássák őket az emberek, de Isten ismerte a szívüket. Még mindig vannak „farizeusok", és Istent még mindig jobban érdekli az ember „belsője" (39. v.). „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7).

Az Úr vádja egy odafigyelő írástudót válaszra ingerelt. Érezte, hogy a farizeusoknak szóló kritika ellene is irányult. Az Úr ezzel egyetértett, és nagyon határozottan leleplezte az embereknek azt a társaságát, akik azt állítják, hogy Isten Igéjének tanítói, de azt az Igét körülveszik emberalkotta szabályokkal. Azzal vádolta őket, hogy magukhoz vették az ismeret kulcsát, vagyis visszatartották Isten Igéjét.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 03.19 Nagyobb

  • ‹ 03.18 Kérjetek, keressetek, zörgessetek
  • Fel
  • 03.20 Isteni gondviselés ›