NEM KÖNNYŰ dolog szembenézni egy ellenséges tömeggel, és beszélni a Mesterért. Pál megteheti, mert benne lakik a Szent Szellem bizonyságtételre felruházó hatalmával a legnehezebb körülmények között is. Így mondja el az első feljegyzett nyilvános beszámolót a megtéréséről (1-21. v.); ez szép minta bizonyságtétel a zsidók általi elutasítás ellenére (22-30. v.).
Pál egész beszéde mindenekelőtt tömör, mindössze néhány percig tart, de sok mindent tartalmaz. Felidézi korábbi életét (3-5. v.), a feltámadott Úr Jézussal való találkozásának pillanatát (6-11. v.) és a drámai változást, amelyet ez okozott benne (12-21). Az Üdvözítőről alkotott véleménye megváltozik, amikor úgy ismeri meg, mint az Urat és „amaz Igazat" (8.14. v.). A keresztyének iránti magatartása a gyilkos gyűlöletről (4. v.) testvéri szeretetre változik, amelyet Anániás kedvessége ébresztett fel benne (12-13. v.). A törvény buzgó megtartójából az Úr Jézus különleges megbízatású követe lett a pogányok felé (14-15.21. v.). Egy ilyen ember tökéletes átformálódása megkérdőjelezhetetlen igazolása az üzenetének; csak természetfeletti beavatkozás tudta megtéríteni ezt a fő farizeust (Fil 3,4-7). Talán megtanulhatjuk, hogy ilyen határozottak legyünk, amikor elmondjuk, hogy mit tett értünk az Úr.
Másodszor, őszinte. Pál teljesen beismeri az evangéliummal szembeni korábbi ellenállásának nagyságát (3-5), mégsem időzik rajta túl sokat. A keresztyén embernek nincsen felhatalmazása sem arra, hogy rejtegesse, sem arra, hogy súlyosbítsa bűnöktől meg nem tisztult korszakának magatartását, mert Isten szándékát nem szolgálja a hamis beállítás, még ha jó szándékú is. Bármilyen kísértést, hogy dicsekedjünk azon bűnökkel, amelyekből megszabadultunk, ellensúlyozni kell azzal a felismeréssel, hogy minden bizonyságtétel célja az, hogy felmagasztaljuk az Úr Jézust, és semmi más (15. v).
Harmadszor, Pál teljesen nyugodt. A feszült helyzet ellenére higgadtan és világosan beszél Uráról. Ezenkívül a bűn terhe nem árnyékolja be a beszédét, mert Krisztus drága vére által megtisztulva „semminemű bűntudattal" (Zsid 10,2) már nem rendelkezik. Legyen olyan belső békességünk, amilyen Pál igehirdetését kíséri, és azt bizonyítja, hogy ő kegyelmet nyert bűnös. Jellemezze ez a mi Üdvözítőről szóló bizonyságtételünket is!