PÁLNAK a Timóteushoz írt második levele nagyon drága lesz számunkra, amikor eszünkbe jut, hogy ezek az apostol utolsó szavai, amelyek fel vannak jegyezve a Szentírásban. Pál első fogsága alatt beszélhetett arról, hogy kívánt „elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb" (Fil 1,23), de ennek a levélnek a végén ezt olvassuk: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott" (2Tim 4,6).
Jelentős különbség van a két levél jellegében, amelyeket Pál ennek a fiatal embernek írt. Az 1Tim 4,1-ben a következő kifejezést találjuk: „az utolsó időben" (vagyis azokban az időkben, amelyek azután következnek, hogy Pál ezt a levelet megírta), míg a második levélben az ennek megfelelő kifejezés az, hogy „(az) utolsó napokban" (3,1). Az eredetiben nincsen határozott névelő, mert ebben a levélben Pál azokat a jellegzetességeket körvonalazza, amelyek minden „utolsó napokat" jellemeztek; valójában minden egyes korszak lezárását vészterhes idők jelezték. Az „utolsó napok", amelyekről Pál közelebbről beszél, kétségtelenül a kegyelem ezen korszakának befejező napjai; ezek a napok már elkezdődtek Timóteus idejében. A „második" levelek (2Kor, 2Tesz, 2Pt, 2Jn, valamint a 2Tim) elsősorban a dolgok végét juttatják eszünkbe, és az ellenség munkáját hangsúlyozzák.
Visszatérve Pál Timóteusnak írt leveléhez, figyeljük meg az ellentétet a két kifejezés között: „némelyek elszakadnak a hittől" (1Tim 4,1), valamint „lesznek az emberek magukat szeretők" (2Tim 3,2). Ami igaz volt bizonyos egyénekre „az utolsó időben", az igaz lesz a tömegre „az utolsó napokban".
Ami Timóteust illeti, az 1. levél lényege Isten házának elrendezése (1Tim 3,15), de a másodikban a hangsúly önmagának, mint Krisztus szolgájának rendben tartásán van, különösen a zűrzavarnak és az igazságtól való eltávozásnak az idején. Sötét háttér húzódik meg az egész levél mögött, és a négy fejezet mindegyikében példák vannak erről az eltávozásról; ezek minden esetben két ember nevéhez kapcsolódnak (lásd: 1,15; 2,17; 3,8; 4,10.14).
A 2Tim valóban olyan levél, amelyet azokra a napokra írtak, amelyekben mi élünk, és úgy illik, hogy gondos figyelmet szenteljünk annak, amit Isten nekünk akar mondani benne.