ITT PÁL elénk állít egy súlyos terhet, a három közül az utolsót ezekben a Timóteushoz írt levelekben, amelyek nagyon hasonló kifejezésekben vannak megfogalmazva (lásd: 1Tim 5,21 és 6,13). Hírnökként az Ige hirdetése áll az első helyen - nemcsak az evangélium, hanem az egész Ige ránk van bízva; mennyire fontos, hogy azt tudjuk mondani, mint Pál, hogy semmit nem tartottunk vissza. Állandóan készen kell lennünk, nemcsak megvéve az alkalmakat, hanem ahol lehetséges, megteremtve az alkalmakat.
Milyen szomorú, hogy bizonyos hívők egyre inkább ráunnak az ÚSZ tiszta tanításaira, és ácsingóznak valami után, hogy kielégítsék az értelmet, és táplálják a képzeletet. Bőségesen fognak találni olyan úgynevezett tanítókat, akik hajlandóak kielégíteni azok igényeit, akiknek viszket a fülük.
Az idők rosszabbá válnak, és Pál életpályája majdnem a végéhez ért; ezért négy további felszólító mód következik. Timóteus semminek sem engedheti, hogy ellenőrzése alatt tartsa; készüljön fel rá, hogy kemény szenvedésben lesz része, mert kétségtelen, hogy üldözés fogja érni. Bár Filep (ApCsel 21,8) az egyetlen, akit az ÚSZ evangélistának nevez, Timóteusnak megparancsolja, hogy „az evangélista munkáját cselekedd"; mindig törődjünk azok üdvösségével, akikkel érintkezésbe kerülünk. Timóteus tehát teljesítse azt a szolgálatot, amely rá van bízva, és ez a felelősség ma ránk hárul.
Pál ezután jelenlegi körülményeit festi le (6. v.), visszapillant az életére (7. v.) és előre látja a jövőt (8. v.). Egész életét Istennek ajánlotta fel, mint égő áldozatot, és most ennek az életnek befejező napjait és saját halálát úgy látja, mint italáldozatot, amelyet felajánlásként öntöttek ki. Elérkezett az ideje, hogy sátrát lebontsák, hajóköteleit megoldják, és elhajózzon az örök kikötőbe.
A nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, és a keresztyén tanítás lényegét sikeresen megőrizte. Pál bizonyos volt abban, hogy az igazság koronája el van téve számára. Pál ebben nem áll egyedül, mert ez a jutalom nyitva áll mindenkinek, aki várja Krisztus megjelenését. Az utalás itt Krisztusnak arra a megjelenésére vonatkozik, amikor eljön, hogy igazságban uralkodjon; az ilyen iránta való szeretetet most gyakorlati igazságosságban élve lehet bemutatni.