Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
JÉZUS KRISZTUS evangéliuma tud-e foglalkozni olyan hatalommal és hatásosan az intelligens emberekkel, ahogyan már mások esetében láttuk? Pál bebizonyítja, hogy tud. Átutazva Tesszalonikán (1-9. v.) és Béreán (10-15. v.), megérkezik az ókori kultúra és tudomány központjába, Athénba (16-34. v.). Ott bemutatja, hogy noha az üzenetet tekintve nem lehet megalkudni, annak előadása változhat, hogy megfeleljen valamilyen különleges hallgatóságnak. Így miközben a feltámadt Úr Jézust hirdeti mind a zsinagógában (2-3. v.), mind az Areopáguson (18.31.
Jeroboám neve elszakíthatatlanul összekapcsolódott a következő dermesztő szavakkal: "aki bűnbe vitte Izráelt", és ösztönösen eszünkbe jutnak bálványimádó tettei. Biztos jövőnek örvendezhetett volna. Ő azonban mindezt eldobta magától, és ugyanaz a próféta, aki megjövendölte felemelkedését, megjövendölte bukását is; 1Kir 11,29-31; 14,1-11. Nem lehetünk engedetlenek Isten szava iránt súlyos szellemi veszteség nélkül.
Isten a teremtésben bemutatta azt a képességét, hogy létrehozhatja a teremtmények bámulatos változatosságát. A különböző fajok vizsgálata megmutatja a különbségek mértékét, amely köztük van, úgyhogy bármely megfigyelőt bámulatba ejt ennek a létnek bonyolult elrendezése. Helyesen sokan tekintik az életformáknak ezt a lélegzetelállító rendjét Istenünk nagysága bizonyítékának. Ezen különféle teremtmények mindegyikének ki van jelölve a maga helye a fizikai világban, valamint eledele és védelme, amelyet Isten biztosított számára.
KEZDETBEN ISTEN. Ezek a fenséges szavak vezetnek be bennünket az isteni kijelentésnek abba a hatalmas örökségébe, amelyet ÓSZ-nek nevezünk, 2Kor 3,14. Itt Isten igazi bölcsességét látjuk, Isten Izráelre bízott sokféle kiváltságának egy részét, Róm 3,2.
Egy őrszemnél normális dolog volt, hogy figyelmeztessen az ellenséges erők közeledésére. Azt kívánták tőle, hogy a küszöbön álló veszély első jelére fújja meg a trombitát, hogy a népet riadókészültségbe helyezze. Ha egy ilyen ember állt őrszemként a toronyban, vagy a városfal leggyengébb részénél, természetesen azonnal figyelmeztetést kellett adnia, ha porfelhőt látott felemelkedni, amelyet közeledő haderő keltett.
"Bizony, bizony, mondom néktek: meg fogjátok látni, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai felszállnak, és leszállnak az Emberfiára" (Jn 1,51).
Hitünk számára teljesen érthető ez a kép ma is. Látjuk a megnyílt eget. Krisztus nyitotta meg azt minden hívő számára. Betekinthetünk a titkok és a dicsőség világába, mert Krisztus feltárta azt nekünk. Be is lépünk oda nemsokára, hiszen Krisztus maga az odavezető út.
„Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar'" (1Móz 49,19).
Olykor mi is hasonlítunk Gád törzséhez. Túl sok ellenség támad ránk, csapatostul jönnek ellenünk. Sőt pillanatnyilag le is győzhetnek, és ujjonghatnak időleges sikerük felett. Ez csak azt bizonyítja, hogy családi örökségünk első fele igazán a miénk, mert Krisztus népének is vannak ellenségei, mint Gádnak, akik rátámadnak és legyőzik.