Régebbiek

Ezékiel látomásában a templomból kifolyó víz egyre mélyül. Mit jelent ez?

„Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magam őbenne!" (Zak 2,5).

„Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája" (Zsolt 132,8).

Amikor ez a prófécia elhangzott, Isten népe a babiloni fogságban volt. Már több évtized eltelt, sokan nem is remélték, hogy még egyszer látják Jeruzsálemet, és felépül a templom.

Amikor Jézus isteni hatalmával megszabadította ezt az ön- és közveszélyes embert az ördögi megszállottságból, Gadara lakói kérni kezdték, hogy távozzék el a határukból. Az előbb még megszállott ember pedig kérlelte őt, hogy mellette maradhasson.

„A Te világosságod által látjuk a világosságot" (Zsolt 36,10).

„Küldd el világosságodat és igazságodat, ezek vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba" (Zsolt 43,3).

A Biblia különbséget tesz az Úr házának való szolgálat és az Úrnak végzett szolgálat között (Ez 44). Az Úr házának való szolgálat során megjelenik a kísértés, hogy az ember tulajdonképpen önmagának szolgál. Van, aki alkatánál fogva szeret tevékenykedni, buzgólkodni.

A legtöbben igyekszünk jól elvégezni napi munkánkat, gondoskodunk családunkról, magunkról, gyűjtünk új szakmai ismereteket, törekszünk fejlődni, gyarapodni minden téren.

„A folyó innenső és túlsó partján az élet fája volt, amely tizenkétszer termett gyümölcsöt, minden hónapban megtermette a maga gyümölcsét" (Jel 22,2).

„Ő azonban teljes volt Szent Szellemmel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állni" (Csel 7,55).

Áldást és életet csak Istentől kaphatunk mindnyájan. A feltétele azonban az, ha egyetértésben élünk. Miért nehéz a testvéreknek így élniük? Egyrészt mert a testvérét nem maga választja meg az ember, hanem kapja.

„A ti atyáitok...idegen isteneknek szolgáltak. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldalára, és elhordoztam őt egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát" (Józs 24,2-3).

Amikor az ország az államalapításra emlékezik, akkor jó, ha megnézzük, mit tanít a Szentírás az államról, a hatóságról, a hatalomról, a felsőségnek való engedelmességről.

Dávid és Góliát története nagyon fontos igazságokra hívja fel a figyelmünket:

„Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak! Akik állnak az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban" (Zsolt 135,1-2).

„Elment onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába... és mintegy négyszázan voltak ővele" (1Sám 22,1-2).

A filiszteusok állandóan támadták Izraelt, mindig újra védekezésre kényszerítették őket. Egyik alkalommal úgy akarták eldönteni a csatát, hogy egy óriás harcosuk, Góliát, párbajra hívott valakit Saul király seregéből.

„Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél" (1Sám 10,8).

Ez a történet arról szól, hogy Isten emberileg reménytelen helyzetben is tud segíteni. Az, hogy ő mindenható, nem azt jelenti, hogy több lehetősége van, mint nekünk, hanem hogy neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen.