Régebbiek

Istentől bármit kérdezhetünk, ő türelmesen válaszol, vagy viszontkérdéssel gondolkozásra serkent. Ha viszont szemtelen, gőgös kérdést intézünk hozzá, az mindig leleplezi vakságunkat: azért beszélünk így, mert nem látjuk a valóságot.

Van olyan beszéd, amely elfárasztja a hallgatót, és van olyan, amely megerősíti. Mai igénk azt ígéri, hogy Isten megtanít úgy beszélni, hogy tudjuk erősíteni az elfáradtakat. Olyan jó lenne mindig érdemi választ adni a kérdésekre.

„Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libanon" (Hós 14,6).

Amikor Jézus ellenségei az ő halálát követelték Pilátustól, a római helytartó ezt kérdezte tőlük: mi rosszat tett? Erre semmit nem tudtak felelni, csak tovább ordították: Feszítsd meg!

„Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat" (Hós 14,6).

„Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad" (Zsid 12,6).

„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" - mondta Jézus egyszer tanítványainak (Jn 15,20). Erre azonban fel is készítette őket. Mai tanítványai is erőt meríthetnek ebből.

„Imé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csodákat teszek" (2Móz 34,10).

Jób istenfélő ember volt, mégis egyszerre annyi csapás szakadt rá, hogy alig tudta elviselni. Gyermekeire ráomlott a ház, és mind odavesztek. Utána elveszítette minden vagyonát, fájdalmas betegség támadta meg, és még a felesége sem állt igazán mellette.

„Mikor pedig elvette Jézus az ecetet, így szólt: Elvégeztetett" (Jn 19,30).

Meglepő megfigyelés, hogy Isten gyermekeinek sokszor még több szenvedésben van részük, mint a nem hívőknek. Mit mond erről a Biblia?

Nyomorúságaink idején gyakran feltesszük a kérdést: miért van szenvedés? Mi a szenvedések valódi oka? És van-e értelme?

„Imé a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből" (Dán 3,17).

„Az Úristen bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel" (Ézs 50,4).

Aki hittel elfogadta Jézus Krisztus értünk végzett szolgálatát, golgotai áldozatát, abban felébred a vágy: hálából ő is tenni akar valamit Jézusért, az evangélium ügyéért, másokért. S ez a hála az idő múlásával nem csökken, hanem nő.

„Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodol és töröd magadat, pedig egy a szükséges" (Lk 10,41).

A lelki növekedés másik két feltétele a közösség és a szolgálat. Az ige és az imádság Istennel kapcsol össze, a közösség és a szolgálat egymással.

„Jaj, jaj, édes Uram, mit cselekedjünk?" (2Kir 6,15).

Aki elindult a Jézusba vetett hit útján, annak lelki táplálékra van szüksége, hogy tudjon azon járni. Ugyanúgy életkérdés ez neki, mint ahogyan a fizikai erőnlét feltétele a rendszeres táplálkozás.

A kétszer három kérés ebbe a keretbe van foglalva. Az indítás a gyermek őszinte bizalma: mi Atyánk. A befejezés az érett felnőtt bizonyossága, aki tudja, kihez imádkozott: tied az ország, a hatalom és a dicsőség.