Régebbiek

„Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte, és mint gyökér a száraz földből" (Ézs 53,2).

Miért ment egy ilyen kiváló férfiú Jézushoz? Hiszen Nikodémus mint farizeus mélyen vallásos volt, mint Izrael tanítója művelt és képzett ember, a nagytanács tagjaként tekintélyes közéleti személyiség. S később megtudjuk, hogy gazdag is volt.

Többször kerülünk útelágazáshoz, ahol el kell döntenünk, merre menjünk tovább. A napi apró döntéseken túl a pályaválasztás, a párválasztás, a munkahely- és lakásváltoztatás nehéz feladat elé állít.

Ez a nap csak négyévente ismétlődik. Ez arra figyelmeztet, hogy vannak az életünkben olyan lehetőségek, amelyek csak ritkán vagy csupán egyetlenegyszer adatnak. Nagyon meg kell becsülni ezeket.

„És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok" (Ez 36,27).

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!" (Fil 4,4).

Mindnyájunkat fenyeget az a veszély, hogy a szüleink iránti szeretetet megelőzi valami, ami miatt nem tudunk velük igazán törődni, s elvárjuk, hogy ezt értsék is meg. A diák azt mondja: tanulnia kell, nem tud részt venni a családi tennivalókban.

„Akik Őreá néznek, azok felvidulnak és arcuk meg nem pirul" (Zsolt 34,6).

„És mindent az Ő lábai alá vetett, és Őt tette a Gyülekezet mindenek felett való fejévé. A Gyülekezet pedig az Ő Teste, amely telve van Vele, aki mindent betölt mindenekkel" (Ef 1,22-23).

Sámson szülei őszintén bevallották: nem tudnak gyermeket nevelni. Ez sok szülő tapasztalata: sok mindenre utólag jövünk rá, sok helyzetben tanácstalanok vagyunk, sok olyan hatás éri gyermekeinket, amiket nem tudunk ellensúlyozni.

„Megismerte Péter hangját, de örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem bejutva hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig így szóltak neki: »Elment az eszed!« " (Csel 12,14-15).

A gyermeket váró, gyermeket nevelő szülők jellegzetes típusai:

Egy alkalommal Jézus nagyon szigorúan beszélt arról, hogy mi tesz valakit alkalmatlanná arra, hogy az ő tanítványa legyen. Három okot említett:

„Mikor eljön Ő, az igazság Szelleme, Ő majd elvezet titeket minden igazságra" (Jn 16,13).

„Megfélemlett azért Dávid azon a napon az Úrtól" (2Sám 6,9).

Hogyan kell Jézus Krisztus tanítványának számot adnia a hitéről? Isten igéje ehhez is nyújt hasznos szempontokat.

„Hálát adok az istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róm 7,25).

A Jézusról szóló bizonyságtétel legfőbb akadálya, ha magunk sem hisszük igazán, amit mondanunk kellene. Ha úgy akarunk Isten szeretetéről beszélni, hogy mi sem ismerjük még azt, és nem abból élünk. Ilyenkor vizsgáljuk meg magunkat, mit hiszünk tulajdonképpen!

Jézus Krisztus azt ígérte, hogy a róla szóló hiteles bizonyságtétel végső alanya mindig ő lesz. Vagyis ő ad gondolatokat, szavakat és szeretetet küldötteinek, hogy helyesen tudják átadni a meghívást az embereknek.

„Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én testi vagyok, eladva a bűnnek" (Róm 7,14).