Régebbiek

„Azért lett Hebron a Káleb öröksége, mert tökéletesen követte az Urat" (Józs 14,14).

Mi a tartalma annak, amit a hitvalló keresztényeknek hirdetniük kell? Jézus így határozta meg: az Isten országának evangéliuma. Ha lefordítjuk ezeket a kifejezéseket: az a jó hír, ami Isten királyi uralmáról szól.

„Gyorsan hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá!" (Lk 15,22).

Vannak, akik azt mondják, hogy a Jézus Krisztusról való tanúságtétel ma már nem időszerű, felesleges, haszontalan fáradozás, a 21. században másra van szükségük az embereknek.

Jézus Krisztus nemcsak azért hív magához embereket, hogy üdvözüljenek, hanem azért is, hogy miután tőle bűnbocsánatot és örök életet kaptak, másokat is hívjanak őhozzá. Ennek célja, hogy minél többen kimeneküljenek az Isten nélküli állapotból.

„Szeretettel szolgáljatok egymásnak!" (Gal 5,13).

„Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az" (2Kor 1,21).

Jézusnak sok hallgatója volt, de kevés tanítványa. Ma is viszonylag sokan hallanak róla, de kevesen ismerik őt. Gondolkodjunk el néhány napig arról, mit jelent ma Jézus Krisztus tanítványának lenni!

„A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói ott álltak a szárazon a Jordán közepén bátorsággal, és az egész nép szárazon ment át a Jordánon" (Józs 3,17).

Ezt Jézus Krisztus mondta magáról. Szomorúan tapasztaljuk, hogy ezen a világon milyen sötétség uralkodik.

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja" (1Pt 1,3).

Gyönyörű ennek a samaritánusnak a példája! Az irgalmasság nem pillanatnyi lelkesedés, ezért tartósan, amíg csak szükség van rá, az áldozat mellett marad, utána is gondoskodik róla, nem sajnálja a pénzt sem, végül pedig csendben eltűnik.

Az irgalmatlanság mindig felfedi mások sebét. Élvezettel beszél mások hibáiról, mulasztásairól, gyengeségeiről, bűneiről. Az irgalmasság elfedezi, betakarja azokat. A példázatbeli samáriai elsősegélyben részesíti a sebesültet.

„Hiszen jó dolgot cselekedett velem" (Mt 26,10).

Amikor visszatér az Úr, és mi színről-színre láthatjuk, bizonyosan minden kincsünket az Ő lábai elé szórjuk majd. De mit teszünk ma?

„Amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyekben, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyekben" (Mt 18,18).

Miután az irgalmas samáriai meglátta az összevert embert, megállt és lehajolt hozzá. Mindkét mozdulat nehezünkre esik.

Az irgalmas samáriai példázatában (Lk 10,25-37) Jézus egészen gyakorlati módon tanít minket az irgalmasság mozdulataira. Vegyük ezeket sorra!

„Kezeim munkáját csak bízzátok reám!" (Ézs 45,11).

„A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!" (Jel 5,13).

Milyen irgalmas az az Isten, akinek az irgalmából élünk, és aki minket is irgalmasokká tehet egy durva világban? Olyan, hogy mi hagytuk ott őt, és mégis ő jött utánunk Jézus Krisztus személyében, hogy ne pusztuljunk el.