Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. Jó vagy rossz példává.

„A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk" (Zsolt 46,12).

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.

Életté váló Ige +Istenfélelem vs Hiperkegyelem

A („Életté váló Ige”, Istenfélelem ) tanulmányok és a „hiper kegye

„Szólt pedig a Szellem Fülöpnek: Menj oda és csatlakozzál ehhez a kocsihoz!" (Csel 8,29).

Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi. Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő körülményeket keres.

„Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek?" (1Kor 3,16).

Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval az ő halála után. Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége mellett elkövetett súlyos bűnöket is.

„Így az Úr Igéje hatalmasan terjedt és megerősödött" (Csel 19,20).

Mózes halála után a nép elfogadta Józsuét vezérnek, Isten megadta neki a szükséges tanácsokat, az emberek készek indulni. És akkor Józsué ezt mondja: három nap múlva indulunk. Miért nem azonnal?

„Áldalak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy" (Zsolt 52,11).

A honfoglalás nagy vállalkozását Józsuénak kellett vezetnie. Ő alkalmatlannak tartotta magát erre. Isten azonban nem belelöki szolgáit a feladatokba, hanem felkészíti őket, és menet közben is tanácsolja, bátorítja. Hogyan készítette fel Józsuét?

„Ha valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, pozdorját épít erre a fundamentumra, kinek-kinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; mert ama nap fogja megmutatni, mivel tűzben jelenik meg" (1Kor 3,12).

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret földjének határához. Két igazságot figyeljünk meg:

Ez a mondat tulajdonképpen az előbbi fokozása. Ott arról volt szó, hogy Isten ránéz, mintegy rámosolyog megbocsátóan az emberre, itt pedig arról, hogy állandóan ránéz, szemmel tartja, folyamatosan egymás színe előtt élnek, együtt élnek.

„Testvérem, Saul, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél" (Csel 9,17).

„Ott jelenek meg neked és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két kérub közül, melyek a bizonyság ládája fölött vannak" (2Móz 25,22).

Az ároni áldás három ikerkérésből áll, amelyeknek első fele arról szól, mit tegyen veled Isten, a másik fele, hogy mit adjon.

„Elragadtattam Szellemben az Úr napján" (Jel 1,10).

Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal áldja meg a népet. Ez az áldás csaknem minden istentisztelet végén elhangzik, egy-egy sora azonban nehezen érthető.