„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti az életét énértem, megmenti azt." Lukács 9,24
Mi hívők kétféle alapvető magatartást tanúsíthatunk a saját életünkkel szemben. Megkísérelhetjük megmenteni, vagy tudatosan elveszíthetjük Krisztusért.
A természetes az, hogy megpróbáljuk megmenteni. Élhetünk énközpontú életet, és megkímélhetjük magunkat minden erőfeszítéstől és kellemetlenségtől. Gondosan megtervezhetjük, hogyan tartózkodjunk a hirtelen felindulástól, veszteségtől és mindenfajta kényelmetlenségtől. Otthonunkat magántulajdonná tehetjük, amelyet minden oldalról körülvesznek a „Belépni tilos" táblák. Az otthon csakis a családunké legyen, amelyben a vendégszeretetet a minimumra csökkentjük.
Döntéseinket jó közérzetünk alapján hozzuk. Ha a dolgok összezavarják terveinket, túl sok munkát igényelnek, vagy szükségessé teszik mások anyagi támogatását, akkor azt már nem vállaljuk. Testi egészségünkre túl nagy figyelmet fordítunk, és vonakodunk mindazoktól a szolgálatoktól, amelyek esetleg álmatlan éjszakákat okoznának, vagy amelyek során betegséggel, halállal kerülnénk kapcsolatba, vagy amelyek egyéb testi kockázattal járnak. Személyes jólétünket többre értékeljük, mint a körülöttünk élők szükségeit. Röviden szólva: kényeztetjük testünket, amelyet pedig - ha az Úr előbb el nem jön - néhány év múlva férgek esznek meg.
Miközben életünket akarjuk megtartani, elveszítjük azt. Megtapasztaljuk az önző életmód minden nyomorúságát, és elveszítjük a másokért való élet valamennyi áldását.
A másik lehetőségünk, hogy életünket Krisztusért elveszítjük. Ez a szolgálat és az áldozathozatal életét jelenti. Nem vállalunk fölösleges kockázatot, nem keressük a vértanúságot, de nem vonjuk ki magunkat kötelességeink teljesítése alól azzal az ürüggyel, hogy mindenáron élnünk kell. Bizonyos értelemben „lelkünket és testünket Istennek adjuk, hogy Ő használja"! Nagy örömnek tartjuk, hogy Érte mindent eltékozlunk. Házunk nyitva, vagyonunk rendelkezésére áll, időnket azoknak szenteljük, akik nyomorúságban vannak.
Ha ily módon kiöntjük életünket Krisztusért és másokért, akkor megtaláljuk az igazi életet.