„Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van." Lukács 19,26
Az „akinek van" kifejezés ennek a versnek az elején többet jelent, mint birtokolni valamit. Ez a kifejezés magában foglalja azt a gondolatot is, hogy engedelmeskedünk annak, amire tanítottak, és felhasználjuk azt, amit ránk bíztak. Más szavakkal, nemcsak arról van szó, ami a tulajdonunk, hanem arról is, mit teszünk azzal, amink van.
Itt a bibliatanulmányozás fontosságával van dolgunk. Ha követjük a világosságot, amit nyertünk, akkor Isten több világosságot ajándékoz nekünk. Keresztyén életükben a legjobban azok fejlődnek, akik szilárdan elhatározták, hogy mindent megtesznek, amit a Biblia mond, még ha körülöttük senki sem cselekszik is ugyanúgy. Ez tehát nem az intelligenciahányadosunk kérdése. Ami valóban számít, az az "engedelmességhányados". A Szentírás az engedelmes szív előtt nyitja meg kincsesházát. Így fejezte ezt ki Hóseás: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat" (6,3). Minél inkább átvisszük a gyakorlatba azt, amit tanultunk, annál teljesebben jelenti ki magát az Úr nekünk. Információ plusz engedelmesség sokszorozódást eredményez. Információ alkalmazás nélkül megtorpanáshoz vezet.
Ez érvényes képességeinkre és talentumainkra nézve is. Az az ember, akinek minája tíz minát nyert, tíz város fölött kapott hatalmat, és az, akinek a minája ötöt nyert, öt város fölött uralkodhatott (Lk 19,16-19).
Mindez azt mutatja, ha a ránk bízott dolgokat helyesen kezeljük, akkor jutalomként nagyobb kiváltságokat és nagyobb felelősséget kapunk. Az az ember, aki a maga minájával semmit nem kezdett, elveszítette azt az egyet is. Aki tehát nem hajlandó az Úr számára felhasználni azt, amije van, végül elveszíti erre a képességét, még ha később akarná is. „Ha nem használod fel, elveszíted."
Tudjuk, hogy ha valamelyik testrészünket nem használjuk, izomzata elsorvad. A test normális fejlődése a testrészek állandó használata által megy végbe. A szellemi-lelki életben ugyanez a helyzet. Ha kegyelmi ajándékainkat akár félelemből, akár lustaságból elássuk, hamarosan megtapasztaljuk, hogy Isten félreállít, és másokat használ fel helyettünk.
Ezért rendkívül fontos, hogy engedelmeskedjünk a Szentírás előírásainak, hittel vegyük igénybe az ígéreteit, és azokat a képességeinket, amelyeket Istentől kaptunk, szorgalmasan és rendszeresen használjuk.