„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése." 4Mózes 32,23
Ebbe a világba Isten változhatatlan alapelveket épített be, és akármilyen csavaros eszű és rafinált az ember, ezek alól nem tudja kivonni magát. Az alapelv az, hogy senki nem menekülhet meg sértetlenül bűnei következményei elől.
Vannak köztünk, akik már gyermekkorunkban megtapasztaltuk, hogy ha dzsemet vagy más édességet nassoltunk, olyan áruló nyomokat hagytunk magunk után, amelyeket édesanyánk rögtön fölfedezett. Ez az igazság azonban érvényes egész életünkre nézve, életünk minden területén.
Figyelemre méltóan illusztrálja ezt az igazságot az „Eugen Aram álma" c. vers. Abban a hitben, hogy „tökéletes bűntényt" követ el, Aram meggyilkolt egy embert, és holttestét a folyóba dobta, amelynek vize „fekete volt, mint a tinta, és nagyon mély". Másnap lement a folyóhoz, ahol a gaztettet elkövette.
...és fölkereste az átokverte folyót,
vadul nézett rá, már rosszat sejtett,
megpillantotta a mederben a hullát:
a víz kiszáradt; a folyó hűtlen lett.
Ekkor betakarta a testet egy óriási halom falevéllel, de a következő éjjel nagy vihar volt, és a holttest ismét láthatóvá vált.
Lerogyott a partra és sírni kezdett,
megrettent, hogy nincsen titka többet,
nem lett cinkos a víz és a föld sem,
nincs hely, ahol a bűn elrejtőzhet,
tengerben sem talán,
a mélység sem rejti el igazán...
Végül elásta áldozatát egy távoli barlangban, de évekkel később fölfedezték a csontvázat, rábizonyították a gyilkosságot és elítélték. Bűne utolérte őt.
A bűn azonban másféleképpen is utolér minket E. Stanley Jones mondja, hogy az elkövetett bűn „belső torzuláshoz vezet, belső pokolhoz, amelyben elveszítjük önbecsülésünket, arra kényszerít bennünket, hogy egy földalatti, kijárat nélküli labirintusban bolyongjunk".
De még ha ebben az életben nem is lepleződik le a bűnünk, az örök életben bizonyosan utolér. Ha itt és most az Úr Jézus vére nem törli el, akkor az ítélet napján nyilvánvaló lesz bűnünk. Akár cselekedetről, gondolatról, indítékról vagy szándékról van szó, súlyosan terhel majd, és magára vonja az ítéletet, amely természetesen így szól: „Örök halál!"