10.16 Számonkéri
„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18
„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18
„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése." 4Mózes 32,23
Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve.
PÉTERNEK a második levelében két fő üzenete van, mindkettő azzal kapcsolatos, amit az Úr megtehet. Először: „Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből", másodszor: „a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani” (2,9). Indítást kapott arra is, hogy prófétai módon azokról a dolgokról beszéljen, amiknek a jövőben kell történniük; éspedig a hamis tanítók megjelenéséről (2,1); hitetésük kezdeti sikeréről (2,2); de végső gyors megítéltetésükről is (2,1; 3,7).
Jób három barátja közül Elifáz tűnik a legidősebbnek és legtekintélyesebbnek, Jób 2,11; vö. 15,10. Ezek az emberek nyilván nagy tiszteletnek örvendtek és híresek voltak bölcsességükről. Miután eltelt néhány hónap, 7,3, elmentek, hogy együtt sírjanak Jóbbal, és lehetőség szerint vigasztalják. Valójában nagy megpróbáltatást jelentettek számára, amely csak fokozta szerencsétlenségét. Elifáz témáni volt, amely kapcsolatba hozza őt Edom híres bölcsességével, Jer 49,7; Abd 8-9. Úgy tűnik fel, mint a barátok vezetője és szószólója.
Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.
Jósáfátot megkereste Jórám, Akháb fia, hogy segítse Moáb ellen, és Jósáfát rögtön beleegyezett, dacára annak, hogy Akhábbal való korábbi szövetsége miatt kiérdemelte a próféta feddését; vö. 2Krón 19,2. Egy korábbi leckéből is tanult már, vö. 2Krón 30,3, de a leckék milyen hamar meg nem tanulttá válnak! "Úgy én, mint te", mondja; vö. 1Kir 22,4. Milyen gyakran fogunk bele ügyekbe anélkül, hogy imádkoznánk vezetésért, és csak akkor kezdjük keresni Istent, amikor csalódás ér bennünket.
SOHASE FELEDJÜK el, hogy ravasz ellenséggel kell harcolnunk. Ez a fejezet tartalmazza az Apostolok Cselekedeteiben az első utalást a Sátánra (3. v.), mert ahol Isten munkálkodik, ott az ördög elhinti a gyűlölet, megoszlás és ellenségeskedés magvait az igazsággal szemben. A 4. fejezetben sikertelenül kísérelte meg, hogy elbátortalanítsa az apostolokat a hivatalos megfélemlítés segítségével (4,18-20). Most két új taktikával áll elő: a gyülekezeten belüli korrupcióval (ApCsel 5,1-16), valamint kívülről jövő üldözéssel (17-42. v.).
SOFÓNIÁS nagy témája „az Úr napja". Az általános ítélet leírásával kezdi, 1,2-3; vö. Róm 8,20. Az Úr foglalkozni fog Júdával „is", megítélve a Baál imádóit, akik megmaradtak Jósiás reformja után, a bálványpapokkal együtt, 1,4; vö, 2Kir 23,5. A csillagimádók, és azok, akik az Isten-imádatot összekeverik a maguk császárkultuszával, meg fogják érezni haragját, 1,5. Az elfordulók és a közömbösök nem fognak megmenekülni, 1,6. Hallgass az Isten előtt! Az egész föld bírája megjelenni készül.
MIKEÁS üzenete Izráel és Júda fővárosára, Samáriára és Jeruzsálemre, mint befolyási központokra irányul. Három felhívást ad, amelyeket meg kellene hallaniuk. Az elsőt a nép hitetlensége ellen, Mik 1,2-2,3. Minden nemzetet felszólít, hogy figyeljen, 1,2. Istent úgy mutatja be nekik, mint Adonai Jahvet. Ez a nagy megnevezés először akkor történik, amikor az Úr ígéretet ad Ábrahámnak a magról és az országról, 1Móz 15. A közösségnek és az igazságnak ezt a szuverén Urát hívja tanúul a szentélyből; vö. 3Móz 1,1.