Két kalandvágyó kamasz, akik jó barátok voltak, egy alkalommal barlangász expedícióra indult. Egy hosszú, tágas alagút mélyén óriási medvenyomokra bukkantak. Nagy bátran elhatározták, hogy mennek tovább a nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.
Egy szikla mögül a sötétségből hirtelen előbukkant a legnagyobb, legirtózatosabb grizzly medve, amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és ordított, mint egy oroszlán. A szörnyű üvöltés visszaverődött a barlang falán. A két fiú halálra váltan úgy döntött, hogy legjobb, ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.
Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte bekötni a cipőfűzőt.
Barátja dühösen rákiáltott:
- Gyerünk, fiú, meneküljünk ki innen! Mi a csudának kell neked most cipőt cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!
A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és közben így válaszolt:
- Nekem nem kell lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.
Szoktad úgy érezni, hogy a barátaid medvecsalétekként kezelnek? Amikor a helyzet komolyra fordul, feláldoznak téged. Csak addig tart a barátságuk, amíg az nem kerül nekik semmibe - amint áldozatot kellene vállalniuk, mindjárt „ejtenek".
Abban, hogy Krisztus a barátod, éppen az az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy tudhatod: Ő nem marad el tőled, sem el nem hagy téged (lásd Mt 28,20 és Zsid 13,5). Ő olyan barát, aki nemcsak hogy kész életét adni érted, hanem meg is tette ezt. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).