1. Jelentése. - A szó meghatározásához gyakran az ellentétéből jutunk el, vagy egy relatív és nem abszolút mérték útján: a szentség a Bibliában a közönségestől, a tisztátalantól való elkülönülésre utal. Istenre vonatkoztatva a szentség nem csupán azt jelenti, hogy távol áll tőle minden tisztátalan és gonosz, hanem ezen túlmenően azt is, hogy Isten tökéletesen tiszta, s mint ilyen, különbözik mindattól, ami nem az.
1. Jelentése. - A végtelensége arra utal, hogy Isten nem ismer határt vagy korlátozást. Sem a világmindenség, sem az idő nem jelent számára korlátot. Nem jelenti ugyanakkor azt, hogy valamiképp szétosztódik a világegyetemben, egy része itt, a másik ott található. „Isten végtelensége nem extenzív, hanem intenzív jellegű." (Berkhof: Systematic Theology, 59.o.).
1. Jelentése. - A kifejezés arra utal, hogy Isten változhatatlan és változatlan. Nem jelent viszont passzivitást vagy mozdíthatatlanságot; pontosabban azt a tulajdonságát foglalja össze, hogy sohasem kerül önmagával ellentmondásba, a növekedés vagy fejlődés nem vonatkoztatható lényére.
2. Igei alap. - Mal 3:6 és Jk 1:17. Az első idézetben figyeljük meg, hogy Isten változatlansága Izráel megmaradásának garanciáját jelenti.
1. Jelentése. - Isten szabadsága azt jelenti, hogy Isten független a teremtett világtól és teremtményeitől.
2. Igei alap. - Mikor Ézsaiás próféta felteszi a népnek azt a kérdést, hogy ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, szónoki kérdésére nemleges választ vár, mivel Isten szabad, tehát független teremtményeitől (Ézs 40:13-14).
1. Jelentése. - Az örökkévalóság mint attribútum azt jelenti, hogy Isten vég nélkül létezik. Létezése - emberi időmértékünk szerinti megfogalmazásban - visszamenőleg és előretekintve végtelen, nem szakítják meg, vagy korlátozzák az egymást követő események. Berkhof meghatározásával élve: az örökkévalóság „Istennek az a tulajdonsága, mely őt időhatárok fölé emeli, létezését egy oszthatatlan jelenbe helyezve" (L. Berkhof, Systematic Theology; Grand Rapids: Eerdmans, 1978; 60.o.).