11.17 Főpásztor
1Péter 5,1-4
1Péter 5,1-4
1Péter 2,24-25
Zsidók 13,17-21
János 10,11-30
Ezékiel 34,1-16; 23-24.
Zsoltárok 80,1-20
Zsoltárok 23,1-6
Kinek nem remegtették meg még a szívét a szeretett huszonharmadik zsoltár nagyszerű igazságai? Még az is, aki nem ismeri az Urat, úgy tűnik, vigasztalást talál ennek a zsoltárnak a szépségében.
Írtak és prédikáltak róla számtalan alkalommal. Mégis, valahányszor visszatérünk rá, ad valami újat.
Jó neked, ha elmondhatod: „Az Úr Jézus az én Pásztorom." Van valakid, aki gondoskodik rólad, vezet és segít téged, aki mellett biztonságban vagy. Ez a valaki a mindenható Isten. Azt kérded: „Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban Ő a Pásztorom?"
A feleletet a Biblia adja, Isten Igéje. Mindnyájan eltévelyegtünk Istentől, messze kerültünk, a pusztulás szélére. Nem törődtünk Istennel, és bűneink egyre jobban eltávolítottak tőle. A Jó Pásztor azonban keresi az elveszettet, míg meg nem találja.
Ez által a könyvecske által téged keres. Te vagy az elveszett bárány.
Én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam õket, de õk nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. (Hós 11,3)
A mi Urunk hosszú tûrését üdvösnek tartsátok. (2Pt 3,15)
Rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! (Zsolt 141,8)
Jézus ezt mondta: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él." (Jn 11,25)