Igehely (történet): Etióp kincstárnok megtérése ApCsel 8,26-40
Aranymondás/kulcsige: Mk. 16.15-16: "Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik."
Óracél: Lássák meg, hogyha valaki őszintén keresi az Urat, meg akarja érteni az igét, Isten gondoskodik erről is.
Fő üzenet, központi igazság: Keresd az Urat és az Ő igazságát!
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Előzmények:
Istvánt, a hét diakónus egyikét görögül beszélő zsidók vádolták káromló beszéddel, és a nagytanács elé vitték. István itt olyan beszédet tartott, melyben a tanácsot vádolta Jézus meggyilkolásával. A haragvó tanácsosok rárohantak és megkövezték. A jeruzsálemi gyülekezet ezt követően üldözést szenved és szétszóratik.
Történet:
Apcsel.8. 26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj el dél felé, arra a pusztai útra, amely Jeruzsálemből Gázába vezet. 27 Ő felkelt és elment. És íme, egy etióp férfi, az etiópok királynőjének, a kandakénak az udvari főembere és egész kincstárának felügyelője, aki feljött imádkozni Jeruzsálembe, 28 most visszatérőben volt, és kocsiján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. 29 A Lélek pedig azt mondta Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ehhez a kocsihoz! 30 Fülöp tehát odafutott, és hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: Érted-e, amit olvasol? 31 Ő pedig azt mondta: Hogyan érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Az Írásnak az a fejezete, amelyet olvasott, ez volt: Amint a juh, amelyet mészárszékre visznek, és amint a bárány az ő nyírója előtt néma, úgy ő sem nyitotta meg a száját.(Ézs.53.7) 33 Megaláztatásában ítélete elvétetett, nemzetségét ki sorolja fel? Mert élete elvétetett a földről. 34 Az udvari főember pedig azt kérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy valaki másról? 35 Fülöp pedig megnyitotta száját, és az Írásnak ebből a szakaszából kiindulva Jézust hirdette neki. 36 Ahogy mentek az úton, egy vízhez érkeztek, és az udvari főember azt mondta: Ímhol a víz, mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem? 37 Fülöp pedig azt mondta: Ha teljes szívből hiszel, lehet. Ő pedig így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. 38 És megállította a kocsit, és leszálltak mindketten a vízbe, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor pedig a vízből kijöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és többé nem látta őt az udvari főember, de örömmel folytatta az útját. 40 Fülöp pedig Azótoszba jutott, és az evangéliumot hirdetve végigjárt minden várost, míg Cézáreába nem ért.
Fülöp még Samáriában tartózkodott, mikor az Úr angyala így szólt hozzá: „Kelj fel, és menj dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen*.”
Fülöp fölkelt, és elindult. Egy előkelő etióp férfi utazott azon az úton, a kandaké*, az etiópok királynőjének fő komornyikja* (kamarása), kincseinek őrizője. Jeruzsálemet látogatta meg. Ami jelentheti azt, hogy prozelita volt, a zsidó hit ismerője. Valószínűleg zarándokúton volt az ősi templomvárosban, mert azt olvassuk, hogy imádkozni jött Jeruzsálembe. A komornyik Jeruzsálemben drága dolgot vásárolt: kézzel írott könyvtekercset Ézsaiás próféciáival. Útközben kocsijában ült és olvasott. (Ismerhette tehát az Ószövetség nyelvét, a hébert, vagy a görög fordítást, a Septuagintát* használta.)
A komornyik (esetleges) útitársaival odaért, ahol Fülöp várakozott. A Szentlélek ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” Fülöp a kocsihoz lépett, s hallotta, amint az ember Ézsaiást olvassa. Megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?”
„Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” — válaszolt a komornyik, s kérte Fülöpöt, hogy üljön mellé a kocsiba.
Az olvasott szakasz a következő volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel?” (Ézs 53,7-8 a Septuagintában.)
A komornyik megkérdezte Fülöpöt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”
Fülöp erre Jézus Krisztus evangéliumát hirdette neki az adott igeszakasz alapján. A komornyik hinni kezdett. Amikor vízhez érkezett a kocsi, így szólt: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?”
„Ha teljes szívből hiszel, akkor lehet.”
„Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”
Most már nem volt akadálya a komornyik megkeresztelkedésének. Megállította a kocsit, s beléptek a vízbe. Fülöp akkor megkeresztelte őt (alámerítve).
Amint kijöttek a vízből, a Lélek elragadta Fülöpöt*. A komornyik nem látta őt többé, mégis boldogan utazott tovább. Nem volt már szüksége Fülöpre, a szíve eltelt örömmel, hisz megismerte üdvözítőjét az Úr Jézust.
Hová lett Fülöp? Azótoszban került elő (régi filiszteus város, a Földközi-tenger partján: Asdód, Gázától mintegy 30 km-re). Onnan indult tovább hirdetni az evangéliumot minden városban, míg csak Cézáreába nem jutott*.
Jegyzetek:
Ézs.53. 7 Kínozták, és ő megalázta magát, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt, ő sem nyitotta ki száját.
Evangélista — Az ApCsel 21,8-ban „Fülöp evangélista” olvasható. Egyrészt így kapunk hírt arról, hogy diakónusból az ige hirdetőjévé lett; másrészt így tesznek különbséget közte és Fülöp apostol között. A Fülöp jelentése: „lovakat szerető”. Később Cézárea kikötővárosában lakott, ahol Pál őt Jeruzsálembe vezető útján meglátogatta. Volt négy hajadon lánya, akik prófétáltak (ApCsel 21,9).
Samária városa — A régi fővárosról van szó, mely Semer hegyén feküdt, arról nevezték el. A tíz törzs királya, Omri építtette. Nagy Heródes nevezte el Sebasténak. „Samária” lett a neve annak a földterületnek is, ahol a samaritánusok laktak. Voltak már hívők ezen a területen (vö. Jn 4; „A samáriai asszony”).
Samaritánusok — Palesztina közepének e lakói nem tiszta vérű zsidók. Izráeliták, akik a tíz törzs fogságba vitele után más népekkel keverednek. (Vö. 2Kir 17,24kk) Utódaik Sikemben és környékén laknak. Monoteisták (egy istent imádnak), elismerik a Tórát (Mózes öt könyvét), gyakorolják a körülmetélkedést. Szent helyük a Garizim hegye. Várják a Messiás, a próféta eljövetelét, ahogy az 5Móz 18,15-19 megígérte.
5Móz.18. 15 Prófétát támaszt neked az ÚR, a te Istened közületek, atyádfiai közül, olyat, mint én. Őt hallgassátok! 16 Aszerint, ahogy kérted az ÚRtól, a te Istenedtől a Hóreben az összegyülekezés napján e szavakkal: Ne kelljen hallanom tovább az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, és ne kelljen néznem tovább azt a nagy tüzet, mert meghalok! 17 Az ÚR pedig azt mondta nekem: Jól mondták. 18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyat, mint te, és szájába adom igéimet, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki. 19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket a nevemben szól, én számon kérem rajta!
Mt.28. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
Apcsel.6. 2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3 Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; 4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” 5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; 6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.