A bűnről szeretnék beszélni. Jó téma, nem? :-) Igazából nagyon jól ismerjük, úgyhogy túl sokat nem kell róla beszélnem. Ha valami ismerős, akkor az a bűn. Szeretnék megnézni néhány bibliaverset, hogy alapot vessünk ennek a témának, aztán pedig levonjuk a következtetést. Reméljük, hogy ez majd szolgál felénk.
Ismerjük ezt a verset:
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Elveszni – ez a bűnnek a következménye. Több különböző definíció is tartozik ehhez, a legismertebb a halál, aztán lehet még a romlás, a süllyedés. Amikor valami alapból rossz, és aztán csak még rosszabb lesz. Ilyenek vagyunk mi emberek. Mivel bűnösöknek születtünk, már rossz a kiindulási alap, de onnan már csak rosszabb lesz. Ilyen a természeti élet.
A világban körülöttünk ezt látjuk. Sokan szeretnék azt mondani: egyre jobb lesz, haladunk. Ha viszont őszintén, objektívan megnézzük, akkor azt látjuk, hogy haladunk, de biztos, hogy nem a jó felé. Lehet, hogy pesszimistának titulálsz, de nem vagyok az. Én igazából csak kimondom azt, ami nyilvánvaló.
A nagyszerű dolog itt van:
Ján 3:17 Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Isten Maga egy meghatározott célból küldte el a Fiát. A Biblia szerint nem azért, hogy a Saját szentségéről tegyen tanúbizonyságot azzal, hogy kárhoztat bennünket, hanem azért küldte, hogy az Ő szeretetét megmutassa azáltal, hogy megvált minket, és azáltal, hogy elveszi tőlünk azt a dolgot, ami a romlásunkat okozza.
Eféz 1:7 és Kol1:17 szerint Jézus Krisztus által, az Ő vére által van a mi megváltásunk. Megvásárolt minket a vérével. A bűnök bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint van. Tehát Isten azt cselekszi a bűnnel, hogy Ő megbocsájtja azt. Ez a legnagyszerűbb szó: eltávolította. Teljesen eltávolította. Nyoma sem marad. Nem lehet tudni sem, hogy ott volt. Bűnbocsánatot kaptunk.
Egy hívő számára adott, hogy a bűnei meg vannak bocsátva. Erre a hívőkként kétféleképpen reagálhatunk jól. Az egyik. Képzeld el, hogy egy mezőn sétálsz, és valaki azt mondja neked, hogy darázs van a hajadban. Mit csinálsz erre? Azt hiszem, hirtelen megelevenülnél, és ugrálás közben a kezeddel igyekeznél kisöpörni a hajadból a darazsat. :-) Lehet, hogy lenne kis futkározás is közben.
A másik, ami számomra nagyon ismert. Mész az erdőben és belesétálsz egy pókhálóba. Történt már veled ilyen? Tudod, milyen érzés? Nagyon kellemetlen, mert feltételezed, hogy a pók is a hálóban van valahol. Az előbbihez hasonlóan, ugrándozva mielőbb próbálnád magadról az egész ragadós dolgot letakarítani.
Ez két apró illusztráció arról, hogy hogyan kellene viselkednünk, amikor a bűn tudatába kerülünk, vagy amikor jön a kárhoztatás, ami a bűnt követi. Ennek három alkalmazása van.
- Először is, mesterekké kell válnunk a megbocsájtásban. Sokan azt gondolják, hogy a kereszténynek abban kell mesterré válnia, hogy ne vétkezzen, de én nem akarok ilyen nehéz követelményt támasztani, hogy azt mondjam, ez az élet célja. Ez tiszta kínzás lenne. Ez elpusztítja a kapcsolatokat Istennel, magaddal és másokkal, a kutyádról, macskádról nem is beszélve, sőt még az autódat is megutálod. Sokkal inkább a megbocsájtásban kell mesterekké válnunk.
Minél igazabbnak érzed magad, annál jobban bánthat téged az, amit én most mondtam. Minél inkább úgy érzed, hogy jól csinálod, annál inkább szeretnél arra gondolni, hogy nem vétkezel. A gond viszont az, hogy azt kezded észrevenni, hogy mindenki más vétkezik. Úgyhogy, vagy így, vagy úgy a darázs a hajadban van, vagy a pókhálóba belemásztál, és valahogy le kell szedni magadról.
Először is, amikor vétkezünk, el kell fogadnunk a megbocsátást Istentől. Amilyen gyorsan csak lehet. Ez olyan, mint amikor kihessegetted a darazsat a hajadból. Ilyenkor senki nem tétovázik. Gyorsan cselekszel és szándékosan. Céltudatosan szabadulj meg a bűnödtől, szabadulj meg a bűntudattól. Isten elveszi. Nem te veszed el, hanem Isten veszi el Krisztus vére által.
Elfogadjuk a megbocsájtást. Úgy tesszük ezt, hogy 1Ján 1:9 szerint megvalljuk a bűneinket. Nem azt mondja, hogy meg kell változnunk, hanem azt mondja, hogy valljuk meg. Érts egyet Istennel, azzal, amit Ő mond rólad illetve a bűnödről, és aztán Isten megbocsát neked, elfelejti. Igazából már megbocsájtott, de akkor meg is tapasztaljuk ezt.
Ne engedd, hogy bármi megraboljon attól, hogy ezt megtapasztalhasd. Nincs okunk arra, hogy kárhoztatásban éljünk. Ha Jézus nem jött volna el, akkor más nem lenne számunkra, csak a kárhoztatás. Jézus azonban eljött, úgyhogy nincs több kárhoztatás, Róm 8:1 szerint.
- A második dolog. Ha valaki ellenem vétkezik, akkor megbocsájtok neki. Mát 18. azt mondja, hogy egyedül kell, hogy hozzá menjek. Megbeszéljük a dolgot, egymásnak megvalljuk bűneinket, erről beszél Jak 5:16. Négyszemközt beszélünk.
Ha a másik vétkezik ellenem, mikor bocsájtok meg nekik? Amint megtörtént. Mint egy darázs a hajamban, mint egy pókháló az arcomban, azonnal megszabadulok tőle. Jézus kifizette, Jézus meghalt érte, a másikat nem számoltatom el. Aztán az a nehéz része, hogy nem mással beszélem meg a dolgot, hanem vele beszélek. Ez nehéz.
Sokan mondják: nekem nincs problémám az illetővel, én megbocsájtottam neki, csak nem akarok beszélni vele :-) Tényleg megbocsájtottál neki, de nem akarsz beszélni vele? Nekem úgy tűnik, mintha lenne egy darázs a hajadban, és megcsíp téged.
Tehát, amikor a másik vétkezik ellenem, akkor megbocsájtok neki. Hányszor? Hétszer? Nem. Hanem hetvenszer hétszer. Ahányszor kell. Ahányszor vétkezik. Én nem vagyok az ő bírája.
- Harmadik dolog. Lehet, hogy ez a legnehezebb. Amikor van egy probléma közöttem és a testvérem között, akkor én felelősséget vállalok a problémáért. Persze, szokták ezt mondani, hogy kettőn áll a vásár, de akkor is én magamra veszem a teljes felelősséget, és ez a legnehezebb.
„Tudom, mit rontott el a másik, tudom, mit rontott el a feleségem vagy a gyermekem, ezért akarom, hogy ő kérjen bocsánatot, mert hogy ő vétkezett. Gondunk, problémánk van, és úgy gondolom, hogy ő hibázott, úgyhogy nem fogom én megkérni őt, hogy bocsásson meg nekem, hiszen úgy gondolom, hogy ő hibázott. Úgy gondolom, hogy a másik fél tehet az egészről, úgyhogy megvárom, hogy bocsánatot kérjen tőlem. Sőt, elmesélem neki, hogy mi a bajom vele.”
Mit szólsz azonban ehhez? Inkább odamegyek hozzá és azt mondom: „Bocsáss meg nekem. Én megakadályozhattam volna ezt, az én hibám.” Ez a legnehezebb, de megoldja az összes gondot.
Jézusnak volt problémája, vagy nekünk volt problémánk? Nekünk volt problémánk, de Ő vált bűnössé érettünk. Ő lett bűnös és Isten nem vont minket felelősségre, mert Krisztus elvette a bűnünket. Amikor Jézus vére elveszi a bűnt, akkor én megszabadulok. Akkor én szabad vagyok arra, hogy bocsánatot kérjek.
Igazából túl sokat is tudunk a bűnről. Túl sokat tudunk arról, hogy mit csinál a másik rosszul. Vagy túlságosan tudatában vagyunk annak, hogy mi az, amit mi rosszul csináltunk. Annyira bűnösök vagyunk, hogy néha megítéljük azt, amit Isten rosszul csinál szerintünk. Ennyire el vagyunk tévedve! Mi a megoldás? A megbocsájtás.
„Bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten megbocsájtott nektek Krisztus miatt.” Meg fogjuk látni, hogy békét találunk a kapcsolatainkban Istennel. Isten munkálkodik az életünkben. Honnan tudom, hogy Isten szeret? Onnan, hogy megbocsát. Mert Ő megbocsájtott nekem. Mert Ő az életét adta értem, mert Ő meghalt értem.
Úgyhogy, a bűnöm nem probléma. Sőt, épp ellenkezőleg! A megbocsájtáson keresztül ismerjük meg, hogy Isten mennyire szeret minket. Ezzel a bűnnek akarok kedvezni? Vagy jóváhagyom a bűnt? Isten ments! (Nem kell nekem jóváhagyni a bűnt, úgyis megcselekszitek. :-))
Isten ellen vétkezem a testvérem ellen, a testvérem vétkezik én ellenem. Úgyhogy, fogadjatok el bocsánatot Istentől. Ő soha nem utasít vissza minket. Soha nem hagy el minket. Nem fordul el tőlünk. Megbocsájtok a testvéremnek, ha ellenem vétkezik, és kérem a megbocsájtást, ha én vétkezem, vagy ha valamilyen gond van egy kapcsolatban.
Ez alázatot igényel, de meggyógyít kapcsolatokat.
Meggyógyítja a kapcsolatokat. Ez a megoldás. Ez teszi a keresztényeket különlegessé, mert bocsánatot kaptunk, és mi is megbocsájtunk.
P. Brian