„Nagy esőnek zúgása hallatszik" (1Kir 18,41).
Milyen merész volt Illés, hogy teljesen rábízott mindent Istenre! A három és fél éven át pusztító országos aszály szűkös vízkészletéből volt bátorsága bőven önteni az Úr igazolására szolgáló áldozatra. „Micsoda? - eltékozolni az értékes vizet, amikor semmi kilátás esőre?" De mit mond Illés? „Öntsétek csak! Tegyétek ugyanazt másodszor, sőt harmadszor is!" De még ezzel sem elégedett meg, Ő maga is munkához látott, az oltárt körülvevő árkot is megtöltötte vízzel.
Ha mi is igazolni akarjuk Istent, nekünk is oda kell vinnünk és átengednünk neki mindent. Azonnal felmerül az ellenvetés: „De mi történik, ha az eső nem érkezik meg? Nem kell-e inkább a rendelkezésre álló kevés vízhez ragaszkodnom?" Isten őrizzen meg ettől! Ez az út vezet ugyanis a szárazsághoz és a sivársághoz. Engedd át neki a cselekvést! Veszteséged semmi az eső bőségéhez képest, amit Ő majd adni fog!