„Levettetett a mi testvéreink vádolója, aki vádolta őket éjjel-nappal a mi Istenünk előtt" (Jel 12,10).
A Sátán gyilkos és csaló, csábít és támad, de napjainkban főleg a vádolásra specializálta magát. A mennyben tudják ezt, de Isten gyermekeinek is tudnia kell. Szüntelenül vádol bennünket, és vádjait, melyek nem alaptalanok, lelkiismeretünk ellen irányítja. Oda, ahol a legerőtlenebbnek érezzük magunkat az ellene való harcra. A Sátán célja, hogy kétségbe ejtsen ezzel a gondolattal: „Én reménytelen eset vagyok. Isten semmit sem kezdhet velem." Lelkiismeretünk nagy kincs, de mégsem keresztyén alázatosság, ha vég nélkül ismételgetjük: „Nem vagyok jó semmire, nem vagyok jó semmire." Hatékony dolog bűnt vallanunk, de soha ne jussunk odáig, hogy bűntudatunk nagyobb jelentőségű legyen, mint Krisztus munkája. Ez a Gonosz egyik leghatásosabb fegyvere ellened és ellenem, ha ezt elhitetheti. Mi az orvosság?
Valld meg bűneidet Istennek, és mondd: „Uram, nem vagyok jó semmire." Ám ezután emlékezz a drága vérre, tekints az Ő dicsőségére, és tedd hozzá: „De Uram, én benned szeretnék maradni! Így szolgálni Neked."