„Mindnyájan együtt voltak egy helyen" (Csel 2,1).
Amikor az Ige testté lett és Isten meglátogatta az Ő népét, egy maroknyi csoport várta Izrael megváltását. Ezek az emberek hitték, hogy Isten cselekedni fog, és Ő cselekedett is rajtuk keresztül. Az Úr Jézus életében is, bár tömegek követték Őt, mégis csak egy kis csoport érvelt így: „Kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad." Azután pedig, mennybemenetele előtt intette az övéit, hogy várjanak Isten ígéreteinek beteljesülésére. Ez a parancs több mint ötszáz testvérhez szólhatott, azokhoz, akik látták Őt feltámadása után; ám pünkösdkor csak százhúszan voltak együtt imádságban, Istennel való együttműködésre készen. Hol volt a többi háromszáznyolcvan? Később ők is előkerültek, de most?...
Úgy látszik, a gyakorlatban Isten mindig a hűséges maradékkal végzi munkáját, akik a nagyobb számú közösségen belül tökéletes engedelmességgel szolgálnak neki.