„Térjetek hozzám, hogy megtartassatok, földnek minden határai" (Ézs 45,22).
Mennyire illik ez az ige a haldokló lator megtéréséhez! Az egész történelem előre mutatott Krisztus keresztjére. Majd lezajlott a nagy esemény az emberek szemei előtt, és ez a lator volt benne a fő tanú. Ő volt az a „minta" bűnös, aki „minta" büntetést kapott. Arra kell tehát következtetnünk, hogy „minta" megtérése volt. Mégis, kérdezem tőletek: Vajon felismerte-e az Úr Jézust mint Szabadítót? Nézzük a szavait: „Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodban!" (Lk 23,42). Mit válaszolt az Úr? Nem magyarázta meg ennek az embernek a bűnért való vezeklés módját, sem arra nem emlékeztette, hogy büntetése igazságos, hanem csak az derül ki, hogy Ő meghal helyette mint bűnért való áldozat. Számunkra ez biztosan kitűnő alkalom lett volna a megváltás igazságának hirdetésére, Jézus Krisztus viszont mindössze ezt felelte: „Ma velem leszel a paradicsomban." Ez az ember homályosan érzékelte, hogy bár Jézusnak most igazságtalanul szenvednie kell, később uralomra fog jutni és királysága lesz. A lator a maga részéről meglátta az egész föld Urát, hozzá kiáltott, és ezzel életet nyert.