Elvégeztetett
Erõsítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erõssé a roskadozó térdeket! (Ézs 35,3)
Ami elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)
Erõsítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erõssé a roskadozó térdeket! (Ézs 35,3)
Ami elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)
Havas karácsonyeste volt. A meleg házban vidáman ragyogtak a karácsonyfa fényei, alatta ott sorakozott tucatnyi ajándék.
Az anya és a gyerekek ünneplőbe öltözve készülődtek a templomba. "Gyere velünk"- kérték az apát, mert nagyon szerették.
"Én aztán nem" - csattant fel. "Én nem hiszem el ezt a sok vallásos szemetet".
A felesége évek óta próbált neki Jézus Krisztusról és az általa felkínált üdvösségről beszélni. Arról, hogy Isten Fia hogyan lett emberré, hogy megmutassa nekünk az utat a Mennybe.
"Ostobaság" - mondta erre mindig a férfi.
Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz! (JSir 3,40)
Pál írja: Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetszõ és tökéletes. (Róm 12,2)
Volt egyszer egy ember, aki egy kisvárosban a folyó felvonóhídját kezelte. A hídon vonatsín haladt át, és a hídkezelő feladata az volt, hogy amikor nem jött vonat, felvonva tartsa a hidat, hogy a hajók áthaladhassanak alatta. Amikor vonat közeledett, meg kellett fújnia a sípját, és leengedni a hidat.
Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erõt szolgádnak! (Zsolt 86,16)
Jézus ezt mondta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." (Mt 17,20)
Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! (Zsolt 116,10)
Ki választana el minket a Krisztus szeretetétõl? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? (Róm 8,35)
Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén. (1Móz 41,52)
A minden vigasztalás Istene megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2Kor 1,3-4)
Uram! Add, hogy odafigyelhessek arra, hogy te odafigyelsz rám!
Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtõl félned. (Zof 3,15b)
Jézus megérintette a tanítványokat, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!" (Mt 17,7)
Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de népem nem ért meg engem. (Ézs 1,3)
Abból tudjuk meg, hogy ismerjük õt, ha megtartjuk az õ parancsolatait. (1Jn 2,3)
Téríts meg, Uram, a mai napon is!
Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten. (Zsolt 48,10)
A meggyógyított felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. (ApCsel 3,8)
Hozd el a szabadulást!