Schlingloff Sanyi
A szabadsággal együtt járó egyik öröm az, hogy viccelhetünk. A másik öröm az, ha sokat viccelünk, a végén a naiv hallgató nem tudja, mikor beszélünk komolyan és mikor viccelünk.
Észrevettétek, hogy a Biblia szándékosan nem beszél egyértelműen? Teszteli a szívedet. Nem azon a kisiskolás szinten beszél, hogy „Ez a bácsi rossz bácsi, rossz dolgot csinált. Ugye látod, hogy ez rossz dolog?!" Nem! Leírja „ez a bácsi ezt csinálta" és megy tovább. Közben az a bácsi rossz volt és hülyeséget csinált, és a Bibliában csak tárgyilagosan le van írva. Isten elvárja tőled, hogy felelősséggel élő emberként értékeld az élet eseményeit és mindaz alapján, amire jutottál a meggyőződéseidben -és a meggyőződéseid nyílván célszerűen biblikusak, célszerűen figyelembe veszik Isten létét -, ezek alapján a meggyőződések alapján saját felelős döntést hozz.
A szájbarágós „Apuci megmondja a kisfiúnak, hogy kell élni" nem Isten stílusa. Néha szeretnénk. „Miért nem mondod ezt egyszerűbben!" A zsidók is ezt mondták a Sínai-hegynél: „Mondd meg nekünk, hogy mit tegyünk, és mi megtesszük." Ez a felnőtt-gyerek kapcsolat, ami rendben is van, amíg valaki gyerek, de Isten célja, hogy felneveljen, eljuttasson az érettségre. A felnőtté válás nem azt jelenti , hogy független lázadóvá válok, és soha többet nem beszélek Istennel, hanem azt jelenti, hogy olyan döntéseket tudok hozni, amilyeneket Ő is hozna. Az életet az Ő valóságában élem tovább.
A király fia vagyok, agykorú lettem, egy nap az Ő trónján fogok ülni, az Ő szíve dobog bennem, egy elmén és egy szívvel vagyunk. Ő elküldhet egy tartományba, és tudja, hogy jól fogok intézkedni, mert az Ő elméjével gondolkodom. Nagyfokú szabadság, nagyfokú felelősség és dicsőség, és nagyfokú méltóság.
Persze, van egy szakasz, a gyermeki kor. Azt mondja: ha benyúlsz a konnektorba, eltöröm a kezed. Aztán belenyúlok és elintézi, hogy éppen ne csapjon meg az áram, és azt mondja: látod? Van az a kor, ahol tényleg csak a valóság, a tapasztalat tud tanítani. Ütközünk a mindennapok tényeinek kérlelhetetlen keménységeivel, és ez az ütközés tanít minket. Csalódunk is. - Hányatoknak törte össze a szívét egy herceg vagy egy hercegnő? - Ez a valóság tanít, szembesít. Kinyit egy ajtót, amely mögött leckék vannak. Annak a valósága képessé tesz arra, hogy azt a tanácsot, amit Isten ad azzal kapcsolatban, azt meghallgasd. Van egy szint, ahol csak a tapasztalatok tanítanak. A többi elmegy a fülünk mellett. „Jó kis tanítás, de én felette állok." Egészen addig, amíg a valóság tényei be nem bizonyítják, hogy alá vagyok vetve ennek.
Nem élhetsz mások hitéből. Van lelkipásztorod? Isten így találta ki. Legyen, keress magadnak! A lelkipásztor nem arra való, hogy helyetted éljen. Te fogod aratni a döntéseid következményeit. A pásztor segítőtárs, egy védelem, de nem helyettesítője a személyes felelősségednek. Tetszik, hogy Isten így tart minket, hogy méltóságot ad. Kihívás is, mert meg kell tanulnunk meggyőződésekkel élni és hitbeli döntéseket hozni. Ámen.
Az Ámen azt jelenti, hogy „Úgy legyen!" Így kevésbé hangzik vallásosnak. Az ámen azt jelenti, hogy egyetértünk. Isten megadja neked azt a tekintélyt, hogy ne érts egyet. Nem vagy birka, illetve úgy vagy birka, hogy bégethetsz más hangon. :-)
Fogod a Bibliát és olvasod, és ha nem az van ideírva, amit én mondok, akkor kérdezd meg tőlem, hova van leírva, amit magyaráztam. Igazad lehet. Kérlek, élj így, olvasd úgy a Bibliád, hogy lehet, nekem nincs igazam. A könyvnek igaza van. A Sz.Sz. tanításának a könyv alapján van igaza.
Legyen egy személyes meggyőződésed. Ha ez így van, akkor az ámen-ed sokat jelent. Ha csak vallásos csoport vagy, akinek megtanították, hogy háromszor kell mondani egy istentiszteleten, hogy ámen, akkor az holt cselekedet. Ám ha önálló döntéseket hozol - saját meggyőződésből mondod, hogy „Úgy legyen!"; arra jutottam, hogy ez igaz; arra jutottam, hogy ez csodálatos; az igazság megalapozódott 1-2-50-100 tanú alapján, akik önálló, személyes döntést hoztak -, az sokat jelent. Segít nekem. Segít neked. Biztonságot hoz, de csak akkor, ha vállalod a felelősséget, hogy saját hited legyen. Nem egy lázadó hit, amely új vallást teremt, mert az igazság az, ami - ha alázatosan keressük, ugyanazt kell, találjuk. Mind kerestük és mind ugyanazt találtuk. Mind készek lennénk nemet mondani, ha mást találtunk volna. Az Ámen-nek óriási jelentősége van, de azt is mondhatnánk, hogy: úgy legyen!
Khauth Gyuri
Isten mennyire gazdag, mennyire sokszínű, egy módon mennyire kiismerhetetlen! Ha körbenézek, mindannyian annyira különbözőek vagytok. Sok dologban hasonlítotok, másrészt annyi különleges egyedi dolog van bennetek. Csak képzeld el, hogy ez a sokszínűség Istenben mind megvan. Ez az egyik dolog, amit a teremtett világ nekünk mutat Istenből: Ő sokszínű és gazdag. Nem csak a virágok - van 4millió féle virág -, hanem emberek önmagukban milliónyi változatosságot mutatnak. Ez egyrészt csodálatos, másrészt óvatosságra int.
Nem lehet Istent bezárni egy dobozba: Isten ilyen; Isten olyan, mint én. Van hasonlóság, és Ő teremtett engem, de Isten messze túl tud lépni azon, amit én valaha el tudtam képzelni egy emberről, egy helyzetről, bármiről. Ez egy módon félelmetes is. Nézd meg az emberi génállományt, mennyi kombinációra ad az lehetőséget. Matematikailag szinte kifejezhetetlen. Most is csak próbálják feltárni. Ez alázatra tanít, és segít tisztelni Istent. Segít tisztelni a másik embert. Ő egyedi dolog, nem olyan, mint én. Lehet, sok dologban hasonlítunk, de nem olyan, mint én. Nincs jogom megítélni.
Van jogom szeretni; van jogom bátorítani; van jogom kijavítani, ha olyan a kapcsolatunk; de nincs jogom csapkodni, ha nem tetszik, amit a másik mond vagy csinál. „Neked ilyennek kell lenned!" A vallás ezt próbálja ránk erőltetni. Skatulya, öntőforma, ilyen kell, hogy legyél. Egyik Amerikában élő népcsoport, az amisok például nem viselnek gombot. Őrület! Idáig el tudták vinni becsapottságban az embereket: te csak akkor felelhetsz meg Istennek, ha nem viselsz gombot. Isten nem ilyen, Istent nem lehet berakni egy skatulyába, hogy ilyen és kész. Alkothatunk százezer szabályt, akkor is lesz olyan, amivel ki fog lógni.
Könnyen megítélek embereket. Gondolkoztam azon, hogy miért van ez így? Az egyik gyökere ez, hogy Istent próbálom lederiválni magamra. Próbálom leképezni. Ám Isten élő, ugyanolyan szabad akarata van, mint neked, ugyanolyan élő személy, mint te, és ezért az élet nem egy merev szabályrendszerhez való alkalmazás, az élet: megismerni egy személyt, megismerni a Mindenható Istent. Ez a legcsodálatosabb kaland az egész életben.
Sokszor rádöbbenek, hogy mennyire korlátozottak az erőforrásaim, az üzemanyagom, ami nekem erőt ad, ha természetileg csinálom a dolgaimat, és próbálom a jót tenni, de nem sikerül. Ezzel talán már mindenki találkozott. Gal 5:19-21-ben le van írva rengeteg dolog, amit az ember alapjáraton tud tenni: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások ... Erre van erőm, ezt tudom csinálni elég sokáig, a jót már nem tudom eddig csinálni, gyorsan kimerül. Van bennünk egy hiba. „Az „operációs rendszerünk bug-os, tele van programhibával, újra kéne telepíteni." Sokféle módon mondtuk már ezt, mert ez a lényeg, hogy alapjáraton, mindig efelé hajlok.
Az összes vallás azt mondja: tégy jót! Buddhistáknak a Nemes Nyolcas Ösvény, az iszlámban hívőknek vannak a napi tettek: az alamizsna, a böjtölés, a zarándoklat, a hitvallás: „Nincs más Isten csak Allah és Mohamed Allah prófétája". Mi a valóság? Mit mond erről a Biblia? Zsid 4:11Ragadj meg minden lehetőséget, igyekezz, hogy bemenj Isten nyugodalmába. Ez teljesen más gondolkodás. Hogy élhetek egy kiegyensúlyozott, boldog testileg és szellemileg egészséges, termékeny, hatékony, másokat gazdagító életet? Itt a kapu. Ezen igyekezz, hogy bemenj Isten nyugalmába.
Mi Isten nyugalma? Amiről Ef 1:1-4:16 szól: kik vagyunk? Isten téged mennyire szeret: mielőtt ezt az egész világot több mint hatezer évvel ezelőtt lefektette, Ő pontosan gondolt rád, megadta neked a szabaduláshoz vezető utat. Megadott minden lehetőséget neked. Folyamatosan kezdeményez feléd. Alapjáraton nem erre megy az agyunk, alapjáraton nem erre sodródunk. Ehhez kell egy fajta igyekezet, hogy bemenj a nyugodalomba, ezeket elhidd, ezeken gondolkozz, ezt hallgasd, hogy az agyad fogaskerekeit beindítsd erre a gondolkodásra, és szépen elkezdjen efelé menni az életed. Töltődj fel Istennél!
Tényleg az életünk legtöbb szenvedése szükségtelen. A legtöbb szenvedés azért van, mert nem ezzel foglalkozunk, hogy mink van már, amit Isten adott, hogy tudnám ezt hatás-többszörözni, egyszóval élni. Hanem sokszor: itt egy szabály, hogy tudok ennek megfelelni, hogy tudom magam bepréselni ebbe a skatulyába, milyen legyek, hogy elfogadjanak? Ez megy egy darabig, aztán belefáradok.
Munkálkodj azon, igyekezz azon, ragadj meg minden lehetőséget arra, hogy bemenj abba a nyugalomba, amit Isten elkészített neked! Zsidó terminológiával ezt sabbat-nak is hívják. Ez azonban nem egy nap, nem egy intézményrendszer. Ez az, amit Isten a teremtés óta elkészített, és a teremtés óta minden embernek felkínált lehetősége, hogy: nyugodj meg Bennem! Töltődj fel Bennem!
Sabbat - szabadság.
Schlingloff Sanyi
Mondhatod: „Az én világomban nincs hely a nyugalomnak. Akkor tudnék nyugodni, ha mindent rendbe raktam." Ez csak látszat. Isten azt mondja: nem te raktál rendbe mindent, hogy nyugodhass benne, hanem Én raktam rendbe mindent, hogy te nyugodhass benne. Ez a rend nem nyilvánvaló. A rendet, a biztonságot csak hiten keresztül lehet megragadni. A nem látható valóság megragadásával - ezt jelenti a hit. Nem képzelgés! Nem egy nem létező valóság, hanem egy nem látható. Van biztonság, ami nem látható közvetlenül, hanem hiten, információkon, bizonyítékokon való meggyőződéseken keresztül tudok róla, és ezért megnyugszom.
Hányan látjátok az elektromos áramot? Ha nem, akkor miért használod? Nem látod magát a jelenséget, csak a következményeit. Ha nem lenne általános az elektromos áram használata, akkor az első használathoz hitre lenne szükséged. Feltételezned kéne, hogy működni fog, tudnod kéne, hogy működni fog, és csak azután használhatnád rutinszerűen. Utána már tudod, hogy ott van. Ahogy Isten ígéretei: először hit által kell rálépni, utána már tudod, hogy ott van. Viszont hogy lépsz rá először? Nem a tapasztalatod alapján. A valóságról alkotott elképzeléseid alapján. Mondd el egy középkori embernek, hogy kapcsolja fel a villanyt. Ő abban az elképzelésben él, hogy fényt, csak csiszatolással lehet kreálni. A te meggyőződésed az, hogy élni csak úgy lehet, hogy te rendet raksz az életedben, hogy te uralsz mindent, és nem igyekszel bemenni Isten nyugalmába. Igyekszel létrehozni a nyugalmat. Isten akarsz lenni. Nem vagy Mindenható!
Az Efézusiakhoz írt levél eleje elmondja a valóságot, megalapozza a hitedet. Ez a valóság csodálatos, az életed olyan, mint egy mese. Az elmúlt két évben erről beszéltünk :-). Körbejártuk százszor. Ez létkérdés. Ha nem tudod, akkor másik világban élsz, és akkor mindaz, ami ezután jön, az kegyetlen bántalmazásnak fog tűnni.
Ha tanár vagy, biztos észrevetted, hogy nem tudsz tanítani egy diáknak, amíg nem szeretted. Amíg nem fektettél be eleget az életébe ahhoz, hogy tudja, hogy szereted, törődsz vele és érte vagy, addig nem tudja elfogadni a kijavítást. Addig védekezik, nincs meg a kapacitása, hogy elfogadjon egy tanácsot és az alapján jobb emberré váljon. Isten nem azért simogatott, hogy nyakonvághasson. Isten mindent neked adott, de van felelősséged. A gondolataidnak, a szavaidnak, a tetteidnek van következménye. Szabad ember vagy, gondolsz, amit akarsz, de ettől a gondolataidnak van következménye. A jóknak jó, a rossznak rossz. A helyzet az, hogy még nem vagy készen, hibásan működsz. Miközben Isten mindent rendbe rakott, azt a csodát, amit tett veled, nem adta oda a megtérésed pillanatában egészben, hanem jóváírta a számládon úgy, hogy amennyit hitben átveszel belőle, amennyit elhiszel belőle az életed során, annyi lesz a tiéd. A legnagyobb lépést megkaptad az elején, és nem változott semmi. Jó ember vagy? Rossz ember vagy? Kapsz egy világútlevelet. Mi változott? Jó ember vagy ettől? Te ettől nem változtál! Ugyanazok a szégyenletes szokásaid, ugyanaz a gyengeség, az önpusztító hajlam, minden ott van. Viszont világútleveled van!
Vagy: a király örökbefogadott. Ezzel még nem vagy kész. Ez nem az utolsó, hanem az első lépés volt. Amikor Isten azt mondja, hogy királlyá tett, akkor nemcsak a címet adja, hanem a király jellemét is, szeretné, ha szerető ember lennél, nagylelkű, méltányos, irgalmas, igazságos. Ha egy szégyenletes alak vagy, akkor mit érsz a címeddel? Isten azt akarja, hogy olyan legyél, mint Ő, szerető lény, csodálatos ember. Ha Isten itt lenne közöttünk, nem azért szeretnénk, mert gazdag, hanem a jelleme miatt. Csodálatos vele beszélni, minden szava, minden gesztusa, törődő, önfeláldozó. Bárcsak lehetnék a barátja! Jobb Vele lenni, mint máshol. Isten szeretné, ha ilyen emberré válnál.
Ám nem vagy még kész! Szükséged van tanításra, intésre. Szükséged van arra, hogy vállald a felelősségedet. Tudd, hogy minden gondolatodnak, szavadnak és tettednek van következménye, még akkor is, ha nem akarod, vagy nem tudsz róla. Ezeket a következményeket aratod te és a körülötted lévők. Ezek a gondolatok, szavak, tettek sokszor nem jók. Gáz van! Önmagunk és a körülöttünk élő emberek sorsának elrontói vagyunk. Mi magunk is áldozatai vagyunk másoknak - szüleinknek, barátainknak, rokonainknak, főnökeinknek, házastársunknak, gyerekeinknek -, és mi magunk és ragadozók vagyunk, akik áldozatokat szedünk. Mindezt nem bírnád elviselni, ha nem tudnád, hogy útleveled van - szeretve vagy.
Isten azt mondja: bármi is lesz, Én veled vagyok. Mennyire szúrhatod el? Amennyire csak bírod. Szerinted mi a maximum, ahogy el lehet szúrni? Ha megöljük a jótevőnket, az eléggé rossz? Ennél jobban el lehet szúrni? Jön a vőlegényed és megölöd - ez elég nagy elszúrás? Mi van, ha Istennek ez is belefér. Ezt csináltuk: Jézus eljött, hogy megváltson minket és megöltük. Személyesen nem voltál ott, de ha ott lettél volna, te is megcsinálod. Jézus azt mondta: azért vállaltam, hogy tudd, mennyire szeretlek. A férfiaktól ugyanezt várja Isten. Hogy szeresd a feleséged? Hagyd, hogy megöljön! Az asszonyok erre vannak kiképezve. Tiszta groteszk. Miért mondja Isten nekem? Mert azt akarja, hogy olyan legyek, mint Ő. Átvisz egy életen, ahol olyanná válhatok, mint Ő. Micsoda kihívás igazán szerető, önzetlen emberré válni! Nem vagyunk igazságos, irgalmas, szerető emberek. Azonban minden lehetőségünk és erőforrásunk meg van rá, hogy azzá váljunk.
Mindez után mondja a következőket Pál:
Eféz 4:17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.
Aranyosak vagytok, szeretlek titeket. Kegyelem van. Megvallod és Isten hű és igaz, megbocsát, és megtisztít minden gonoszságtól. „Akkor azt csinálok, amit akarok?" Nem! Mindaz, amit Isten megtett, és ami a valóság rólad, mindennek a logikus következménye, hogy nem élhetsz úgy tovább, ahogy eddig éltél. Mindaz, amit kaptál, meg kell jelenjen egy változásban. A változást nem követeli Isten. Hanem az, amit kaptál, annak természetes következménye a változás. Beteg vagy, kapsz egy jó gyógyszert. Hogy gyógyultál meg? A gyógyszer volt az ok. Az okozat a gyógyulás.
Én egy szerencsétlen, kicsinyes, önző féreg voltam, Isten örökbefogadott, szeretett és annyi került belém az Ő szeretetéből, önzetlenségéből, hogy egyszercsak elkezdtem egy másik ember lenni. Ez a következmény elvárható, és Isten el is várja. Nem élhettek úgy, ahogy eddig.
„Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint."
A pogányok azok az emberek, akik minderről nem tudnak. A pogány az az ember, aki egy másik világképpel él, nem tud arról kicsoda Isten és mit tett. Van egy gondolkodási rendszere, ami nélkülözi ezt a nézőpontot, és emiatt a gondolkodása hiábavaló lett. Hányan gondoljátok, hogy amit gondoltok, az mindig rendben van? Ezt tanították nekünk, hogy te tudod a tutit. A világban erre készítenek fel. Teljes gondolkodási módokat, mintákat veszünk át a tanításon keresztül, képzéseken keresztül, divat alapján, a baráti körünkből. Átveszünk gondolkodási mintákat.
Ennek egy jó része hiábavaló. A hiábavaló azt jelenti (szerintem), hogy a valóságtól elszakadt. Egy olyan gondolkodásmód, aminek csak önmagában van célja, nem kapcsolódik a valóság tényeihez, ezért nem vezet valódi eredményre, nem vezet kívánatos eredményre. Hiábavaló homokvárat építeni a tengerparton. Meddig tart a dicsősége? Két-három napig. Hiábavaló azt remélni, hogy egy nap eljön a nagy ő, aki majd boldoggá tesz. Hányan várják a nagy őt?
Miért hiábavaló ez? Mert sosem jön el. Mert nem találod meg? A dolog azért hiábavaló, mert nem létezik a nagy ő; eljön és kiderül, hogy az álom a legrosszabbb rémálmod. Az életed adni egy ilyen gondolati rendszernek hiábavaló. Vársz egy eredményt, és maga az út, amin megpróbálod elérni, lehetetlenné teszi az eredmény elérését. Ez a hiábavaló gondolkodásmód. Az a gondolkodásmód, amely nélkülözi a valódi és végső viszonyítási pontot; amely alapján lehetetlen jó döntéseket hozni, az a gondolkodásmód mindenképpen hiábavaló.
A világ azért él másképp, mert a gondolkodása hiábavalóvá vált. „Azt várod tőlem, hogy menjek szembe az egész világgal? Nekem is úgy kell élnem, ahogy ők élnek. Úgy kell gondolkoznom, ahogy a tanárom, szüleim, példaképem stb. tanított. Ha mindenki úgy csinálja, az jó kell, hogy legyen." Felettébb nagy naivitás. Szinte az egész világ hiábavalóságban vesztegel. Sokan rossz felé mennek. Isten azt mondja: „Állj meg! Te személyesen felelős vagy. Mindazért, amit adtam neked, meg kell engedd, hogy megváltozz, hogy új gondolkodásmódra juss."
Nem élhetsz úgy, ahogy ők a hiábavaló gondolkodásuk alapján élnek. Ők kiszámolták, de rosszul számoltak. Adok neked egy matematikai feladatot, egy ZH-t, amin múlik, hogy kivágnak-e az egyetemről, vagy sem, de meghamisítom az adatokat, tehát lehetetlen kiszámolni, és azt mondom: sok sikert. Hiábavaló gondolkodás.
Eféz 4:18 Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.
Ebben a versben olyan kulcsgondolatok vannak, amit ha nem értesz, nem tudsz megmenekülni ettől.
„Az ő elméjükre sötétség borult" A sötétség a világosság ellentéte, az információhiány. Ha leoltanánk a villanyt, teljesen vak sötét lenne, akkor neked információhiányod lenne a helységről. A sötétségben nincs tudás. Egy alapvető üzenet a valóságról hiányzik, az, amit a szemed mondhatna. A sötétség az információhiány jelképe. Csomó mindent nem tudsz.
A világ elméjére sötétség borult. Annyi minden hiányzik nekik, hogy az totál gáz. Mintha egy olimpiai bajnokságot, 400m-es gátfutást vaksötétben kellene megnyerni. „Mondom, hogy kell csinálni." Mindegy, mit mondasz. Nem az a baj, hogy jó vagy rossz sportoló vagy, hanem hogy vaksötétben élsz. Minden következtetésed rossz kell legyen, vagy ha mégis jó, az csak véletlenül lehet, mert sötétben élsz. A világ, aki kényszerít arra, hogy gondolkozz úgy, ahogy ők gondolkoznak, sötétben van. Ne fájjon, hogy nem követed őket. Nem merész vagy, hanem józan, ha nem követed őket. Érezted már, hogy merészség kell, hogy máshogy gondolkozz, mint ahogy mindenki gondolkozik? Isten azt mondja: kötelező máshogy gondolkozni. Gyújtsunk fényt! A tudáshoz, az igazsághoz információ kell.
„elidegenedtek az Istennek tetsző élettől" Annyira sötétben van a világ, hogy nem látták Istent - én is így éltem az életem felét. Gyanítottam, hogy valaminek lennie kellene. Egy olyan világban növünk fel, amely már elfelejtette Istent. Aztán az Isten nélküli gondolkodásmódunkban olyan következtetésre jutunk a sötétben, ami elidegenedik. Mint egy másik faj, mint aminek semmi köze a valósághoz, semmi köze ahhoz, amire teremtve lettünk. Istennek tetsző élettől elidegenedtünk. A tetsző szó nyilván bír egy erkölcsi ítélettel: nem tetszik, amikor ölsz; nem tetszik, amikor hazudsz; nem tetszik, amikor önző vagy. Jelenti a szeretetet is: szeretlek, nem tetszik, amikor pusztítod magad, nem tetszik, amikor szégyenben élsz; nincs örömöm benne, amikor elrontod az életedet. Istennek tetsző erkölcsileg és a szeretetének a fényében.
A sötétség oka: megmaradni a tévelygésben és eljutni oda, hogy a szívünk megkeményedik. Ez az egyik legfélelmetesebb dolog, ami egy emberrel történhet. Az imám, amit gyakran elmondok, hogy Uram, vigyázz a szívemre! Ezen múlik, hogy az igazságot keresem, vagy a magam igazságát? Amin múlik, hogy formálható, kezelhető maradok, leszek. A szív az a legbelső hely az emberben, ahonnan minden élet kiindul. Péld 4:23 Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! A legbelső motivációim döntik el, mihez hogyan viszonyulok? Élek vagy meghalok valaminek? Valamivel kapcsolatom van és helyes, vagy nincs kapcsolatom? Ha az ember szíve megkeményedik, azt mondom: nem, nem akarom, és nincs ott semmi logika, érv, józanság, csak egy nem. Azért mondok nemet, mert mindig nemet mondtam. Megkeményedett a szívem. Nem is vagyok egy józan gondolkodó lény. Csak megyek az ösvényen, amin elindultam. Megmaradok a tévelygésemben és belebetonozom magam. Szörnyű!
Amikor látsz valakit, lehet vidáman él, de falazza be magát. Az ablakokat már befalazta. Aztán az ajtót is, és berakja az utolsó téglát. Elment. Megkeményedett a szíve. Nem képes már új felismerésre jutni, nem képes már józanul gondolkozni, nem képes már alkalmazkodni az igazsághoz. Félelmetes. Láttatok már embert így eltűnni? Láttatok már embert ilyen helyzetben, ahol nincs kapcsolat? A szavak lepattannak. Megtörténhet velünk is. Lehet, már mész a mennybe, de a továbblépés egy szintjén csapdába csal.
„Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük." Miért borult rájuk sötétség? Az már csak egy következmény. Miért idegenedtek el az Istennek tetsző élettől? Az már csak egy következmény. Mert megmaradtak a tévelygésükben. A legnagyobb félelmem az életben az kellene legyen, hogy megmaradok a tévelygésemben. A becsapottság, a tévelygés mindannyiunk életében jelen van, csak a mértéke a kérdés. Hacsak nem vagy mindentudó, biztos, hogy vannak olyan vélekedéseid, vannak olyan elképzeléseid, amelyek nem felelnek meg a valóságnak tökéletesen. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, mindentudónak kellene lenned, és teljes bölcsességgel kellene bírnod. A tévelygés egy mértéke meg van, a kérdés: hogy viszonyulsz hozzá. Meg van-e benned az alázat, hogy felismerd a tévelygésed, és hagyod-e magad kijavítani, amikor a Biblia, vagy valaki rámutat. Megmaradsz-e benne vagy hajlandó vagy-e kinőni belőle?
A megmaradásnak, a végső becsapottságnak a kulcsa, hogy egy ponton elhiszed, hogy nem vagy becsapva. Az a pillanat, amikor elkezdesz úgy gondolkodni, hogy te nem tévedsz, neked igazad van, akkor a becsapottságod veszélyessé vált. Egy hívő hogy gondolkozzon? „Uram, vizsgálj engem, minden nap kész vagyok meghallani egy kijavítást, minden nap kész vagyok meglátni egy új nézőpontot, minden nap kész vagyok előrelépni, átlépni valami, amit addig nem." Ez teljes bizonytalanságot jelent? Nem! Amire eljutottam, arra ráállok addig, amíg Isten be nem bizonyítja, hogy tévedek. Akkor felépítek egy új meggyőződést, és arra állok rá. Fil 3:16 Amire eljutottam, aszerint járok. Meggyőződéseket építek, egyiket a másik után.
Közben tudom, hogy a meggyőződéseim rendszere nem teljes, ott van a tévelygés egy szintje, és ott van a becsapottság egy szintje, amelyet viszont nem őrzök. Amelyről tudok, és nyitott vagyok rá, hogy újra meg újra előre lépjek, újra meg újra új felismerésem legyen. A mércém mindig ez: a valóság tanít engem, az igazság tanít engem, az igazságot keresem, és ha kiderül valamiről, amit igaznak hittem, hogy nem az, akkor új felismerésre jutok, és a meggyőződésemet módosítom. Ha nem így csináljuk, csalunk. Ha nem így csináljuk, akkor mi is egy belső gondolkodó körré válunk, akik a maguk igazát, a maguk vallását építik, és nem keresik a kapcsolatot a valósággal. Mi nem azért vagyunk hívők, mert vallásosnak születtünk, hanem mert kerestük az igazságot a valóságról, és arra jutottunk, hogy van Isten, és Ő az, akinek a Bibliában leírja magát. Ez a tény tett minket hívővé. Ha ez nem tény, akkor én nem leszek ilyen módon hívő többé. A vallásunk a valóságot írja le; ha nem, akkor tovább kell lépnünk.
„Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől", mert megmaradtak a tévelygésükben olyan szintig, hogy a szívük megkeményedett. Itt az intés: ne tegyétek! Legyen ez az imátok: maradjak meg tisztán gondolkodó embernek, aki kijavítható újra meg újra! Ámen.
Comments