Igehely (történet): Az irgalmas szamaritánus Lk 10,25-37; Mt 7,12.
Aranymondás: Mt 7,12 Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Óracél: Értsék meg, mit jelent az aranymondásban megfogalmazott igazság, és azt, hogy hogyan valósíthatják meg azt a hétköznapokban.
Központi üzenet: Amit akarsz, hogy veled cselekedjenek mások, te is úgy cselekedj másokkal!
Bibliai történet:
Egy törvénytudó ment Jézushoz azzal a szándékkal, hogy zavarba hozza a názáreti rabbit. Ugyanezt kérdezte a gazdag ifjú is (lásd többek közt Mt 19,16–30, de ő őszintén gondolta). A törvénytudó viszont próbára akarta tenni Jézust: Vajon neki is az a véleménye, hogy az embernek a törvény szerint kell élni?
Lk 10. 25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 26 Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”
Isten igéje olyan, amelyet nemcsak olvasni kell, hanem valamit ki kell belőle olvasnunk. Mint olvasod? Hogyan olvasod? Tehát nem az a kérdés, hogy olvasod-e, nem az a kérdés, hogy tudod-e, fel tudod-e mondani — mint az eminens diák a vizsgakérdésre a választ. Hanem az a nagy kérdése Jézusnak, hogy mit olvasol ki belőle?
27 Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28 Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” 29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” 37 Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”
5Móz 6. 5 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!
3Móz 19. 18 Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!
Megjegyzések:
A törvény összefoglalása – Jézus ezt az összefoglalást hasonló szavakkal mondta el a „nagy parancsolat”-ban:
Mt 22. 37 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez az első és a nagy parancsolat. 39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
(a nagy parancsolat második része („Szeresd felebarátodat, mint magadat”), hasonló az elsőhöz („Szeresd az Urat, a te Istenedet”). Aki az elsőt nem tartja meg, azaz nem szereti Istent, a másodikat sem fogja tudni megtartani. És aki a másodikat nem tudja megtartani, annak az első megtartása sem fog sikerülni, s így nem nyerheti el az örök életet. Ezúttal Jézus csak a második parancsolattal foglalkozott.
1Jn 4. 20 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
- Az Ószövetségből is meg lehet ismerni az üdvösség útját. Mint olvasod az igét? Ebben az is benne van, hogy az igéből ki tudod olvasni az üdvösségnek az útját.
- Jézus ezzel, hogy a törvénytudót a törvényhez viszi, tulajdonképpen azt mondja: nemcsak azt, hogy van Istennek törvénye, hanem Istennek velünk szemben táplált igényei nem ismeretlenek előttünk, mert ott van a törvényben. Hogy mit kíván Isten, az nem ismeretlen előttünk. Mint olvasod a törvényben?
- A törvény nem ismerete nem mentesít minket a törvény cselekvése alól. — Mint olvasod? El is kell olvasni azt, amit Isten kijelent (megérteni, gondolkodni, értelmezni, elmélkedni ->dönteni, cselekedni).
- A törvényből ismerhetjük meg azt, hogy mi milyen nyomorultak vagyunk. Tudniillik: a törvényt mi nem tudjuk megtartani.
- De Isten nem teszi lejjebb a mércét (a bukás után sem). Tudjátok, miért? Azért, mert a törvénnyel szemben az embernek csak egyetlen tennivalója van, az, amit Pál a Római levélben így mond:
Róm 7. 24 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Ó én nyomorult ember, vajon hogyan tudom teljesíteni Isten törvényét? Így lesz a törvény Jézus Krisztusra vezérlő mester, mert tudjuk, hogy mi csak Jézussal együtt vagyunk képesek valami jóra.
Ő képes. Isten a törvényben ugyanazt követeli, amire teremtett bennünket. Csak elküldi közben Jézust, aki által képes leszek arra, hogy szeressem az Istent. És aki által képes leszek már arra, hogy tudom már szeretni a felebarátomat is.
És a törvény miért van? Azért, hogy belőle ismerjük meg Istent. Azért, mert különben hogyan szeressem azt, akit nem ismerek. Mit jelent az Istent megismerni és szeretni? Azt, hogy az embernek Jézus Krisztusban tulajdonképpen kinyílik a szeme arra, hogy Isten méltó arra, hogy szeressem.
Róm 8. 31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
Miért csak ezt mondja Jézus? (Szeresd az Urat, felebarátod) – azt mondanánk: elég jól teljesítünk
Jak 2. 10 Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett.
Isten szeretet (1Jn 4.16)
1Jn 4. 16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
(EFO) 1Kor 13. 1 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. 2 Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! 3 Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele. 4 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke,
Óvd a szíved, add oda Jézusnak!
Péld 4. 23 Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!
Szeretjük-e azokat, akiket tényleg szeretünk, akikről azt mondjuk, hogy közel állnak hozzánk: családtagunk, barátunk, szüleink, testvéreink, rokonunk. Szeretet az, ahogyan bánunk velük? Ez tényleg szeretet? Mi az, amit nem tudunk elviselni a másikban? Van, aki azt nem, ahogy a másik néz, ahogyan a levegőt veszi, ahogyan eszik, ahogy horkol, ahogy egyáltalán, amikor hazajön, viselkedik.. Ahogy öltözik vagy beszél. Tényleg azt merjük mondani mi, hogy szeretjük azokat, akikről azt mondjuk, hogy szeretjük őket?
Szeretni az Istent? De hát, ha szeretjük igazán az Istent, akkor miért vagyunk olyan keveset vele együtt? Hát, akit szeretünk, azzal szeretnénk minél többet együtt lenni, nem?
Amikor te azt mondod, hogy beszélgetsz az Istennel, akkor Ő is szóhoz jut, vagy csak te mondod, sorolod, kéred, győzködöd, próbálod rávenni, s rábeszélni. Vagy szereted annyira az Istent, hogy először Ő szólíthat meg téged. Nagyon sok mulasztásunk van ezen a téren, kivétel nélkül mindnyájunknak.
Ment le – Jeruzsálem körülbelül 790 méter magasan van a tengerszint felett, míg Jerikó egy kicsit északra a Holt-tengertől a Jordán völgy mélyén feküdt, a tengerszint alatt. A két város közti távolság 27 km.
Samaritánus – A samaritánusok vagy samáriaiak a zsidókkal szomszédos nép voltak. Palesztina közepén laktak, főleg Sikem és Samária városa környékén. Keverék nép volt, Babilonból és máshonnan telepítették őket ide (lásd 2Kir 17,24.29; Ezsd 4,10). A zsidók Babilonból való visszatérésük után bősz ellenségei voltak Isten népének, és megpróbálták megakadályozni Jeruzsálem újjáépítését (lásd Ezsd 4, Neh 4). Később bősz ellenségei voltak a keresztyéneknek is. Ó-Sikemben még lakik maradéka ennek a népnek. Ünnepeik ugyanazok, mint a zsidóké, és a páskaünnepet a Garizim hegyén még úgy ünneplik, ahogy Mózes törvényei azt előírják.
Mi is felebarát vagyunk– Azt szoktuk gondolni, hogy az a felebarát, aki segítségünkre szorul. Ez természetesen igaz, de az Úr Jézus ebben a példázatban arra tanít bennünket, hogy mi is felebarátja vagyunk mindenkinek, közel és távol élőknek egyaránt. Tehát azt is mondhatjuk: felebarátja vagyunk minden embernek. Ami azt jelenti, hogy nem mi választhatjuk meg felebarátainkat, nem mondhatjuk: ez az ember nem tetszik nekem, tehát nem a felebarátom. A törvénytudó ezt akarta. Kérdésével pedig csupán önmagát akarta igazolni. Talán nem jelentünk sokat másoknak, mégis felebarátjai vagyunk nekik. Segíthetünk, ha valaki utunkba kerül.
Van valami különös Jézus kérdésében: ki annak a szegény embernek a felebarátja. Mintha az tűnnék ki ebből, hogy csak annak leszünk a felebarátja, akinek valóban segítséget nyújtunk úgy, ahogy a samaritánus tette. Pedig inkább arról van szó, hogy így teljesítjük felebaráti kötelességünket.
Természetesen nem így van: mindig felebarátja vagyunk valakinek, még ha nem tudunk is neki segítséget nyújtani.
Beszélgetés / játék: Beszéljük meg Jézus példázatának a tartalmát. Mondjuk el a fiataloknak a korra jellemző, a példázathoz kapcsolódó vallási és kulturális háttérinformációkat. pl. vajon miért nem állt meg a pap, hogy segítsen a megvert embernek?
Alkalmazás: Beszéljük meg, hogy a választott aranymondás mit jelent valójában. Beszélgessünk arról, hogy hogyan tudjuk átültetni a gyakorlatba a mindennapjainkban.
Kézművesség: Írják le a fiatalok egy papírra egy olyan ember nevét, akivel mostanában összevesztek és még nem békültek ki. Gondolják át a saját cselekedeteiket. Próbálják meg kívülről nézni magukat és meglátni, hogy mi volt az, amit ők nem úgy tettek, ahogy kellett volna. (Nagyon nehéz feladat saját magunkat kívülről látni, ha van olyan személy a csoportban, aki tanúja volt a konfliktusnak, az segíthet abban, hogy az illető meglássa, mit tett rosszul.)
Comments