Skip to main content

02.07 Közvetítő és Magyarázó

Dátum: 
2018.02.7

Jób 33,14-28

KÖZVETÍTŐ ÉS MAGYARÁZÓ

Jób három barátja megpróbált segíteni neki, de nem értették meg, mire van szüksége. Most ifjabb barátja, Elihu érezte indíttatva magát, hogy beszéljen. Ebben az igeszakaszban elmondja Jóbnak, hogyan beszél Isten az emberekhez saját érdekükben, hogy megmentse őket a haláltól, és elvezesse őket az Isten előtti bűnbánó állapotra.

Először azt mondja a 15-18. versekben, hogy Isten álomban szól az emberekhez, amely félelmet kelt. Ez a félelem azt eredményezheti, hogy megtérnek gonosz útjaikról és gőgjükből, így mentve meg őket a haláltól.

Aztán a 19-22. versekben megmagyarázza, hogy Isten betegségbe juttathatja őket. Nem tudnak enni, kórosan lesoványodnak, és súlyos betegekké válhatnak.

De Elihu a fő hangsúlyt a harmadik útra teszi, ahogyan Isten szól. Ez olyan ritkán elérhető személy tevékenységén keresztül történik, aki Isten közvetítője és magyarázója; ő egy az ezer közül, aki képes "megmutatni az embernek, mi a helyes a számára". A 23. vers vége is így fordítható. Szól kegyelemben Istenhez, könyörög, hogy az a személy, akihez küldetett, meneküljön meg annak a váltságdíjnak az alapján, amelyet ő, a közvetítő talált. Elihu gondolhatott a saját szerepére, amelyet ő teljesített, végső soron azonban csak a mi Urunk Jézus Krisztus lehet ilyen közbenjáró közvetítő a bűnösökhöz.

A közvetítő közbenjáró szolgálatának az eredménye az, hogy a személy, aki hallja őt, megtér. Félelme és reménytelensége örömre és egészségre fordul. Imádkozik Istenhez, és Isten kegyelmébe veszi. Bizonyságot tesz másoknak a kegyelemről, amelyet megtalált.

A személy bűnbánata a 27-28. versben van részletezve. Megvallja: "Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem." Ez azt jelenti: "nem azt kaptam, amit megérdemeltem". A 28. vers folytatja vallomását Isten kegyelméről, amelyet ilyen méltatlan személy iránt mutat: "Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék." Ennek az igeszakasznak a teljes megértése csak Krisztus szolgálatában valósulhat meg. Figyeljük meg, hogy Jób, aki olyan sokat beszél, amikor megtámadják, csendben van Isten kegyelmének ez alatt az üzenete alatt.

Jób. 33.14-28 Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.