Zsoltárok 102,25-29; Zsidók 13,8.
UGYANAZ
A Zsidókhoz írt levél áttekinti számunkra ennek a címnek a prófétai környezetét és személyes jelentőségét. Ha a Szellem nem mondta volna el nekünk, hogy ezeket a szavakat: "Te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el", Zsid 1,12, az Atya mondta a Fiúnak, aligha tudtuk volna meg. Amint halálának sötét felhői a kereszten fenyegették viharukkal, a 24. vers imája, hogy "Istenem, ne vedd el életemet annak delén," összecseng azzal, hogy "Atyám,... távozzék el tőlem ez a pohár", Mt 26,39. A közlésben benne van a feltámadás bizonyossága. Őhozzá imádkozva, "akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa Őt a halálból", Zsid 5,7, meghallgattatott, és előre haladt alávetett emberként, aki hitben cselekszik, és Isten szavától függ. Azok a szavak, hogy "Te pedig ugyanaz maradsz", azt a gondolatot is hordozzák, hogy azok a célok, amelyekben Ő és az Atya osztoztak a teremtésben, meg fognak valósulni a bűn univerzális befolyása ellenére.
A Zsidókhoz írt levélben, ahol ősi, gazdag ígéretekkel találkozunk, és egy alkalmas pappal, megtudjuk, hogy a hívők előtt, akik üldözések következményeként vagy természetes okokból meghaltak, nem lesz akadály, hogy belépjenek a megígért áldásokba. Isten a feltámadás Istene. Ráadásul a változhatatlan Isten igazsága pontosan az, amire szükségük volt. "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké", Zsid 13,8. Ő, aki tegnap adta az ígéreteket, nem változtatta meg szavát. Ő, aki megmutatta hatalmát népének a múltban, hatalmas marad, hogy teljesítse ígéreteit az eljövendő korszakokban. Ő ugyanaz tegnap és mindörökké. De ugyanaz ma is. Ahogyan irgalmasan pásztorolta népét és körülvette őket minden gondoskodásával vándorlásuk alatt, a zsidó hívők számíthattak Őrá napjaikban. Annak az ősi népnek volt egy papja, hogy megtartsa őket Isten jelenlétének élvezésében, amely minden áldásukat biztosította.
Az örökkévaló Isten, aki kiválasztott minket egy szuverén célra, képes teljesíteni azt a célt az időben, valamint az örökkévalóságban. Amíg ez a szándék kibontakozik, Ő változhatatlan abban a képességében, hogy megtartson bennünket Istenünk színe előtt. Biztosítva vagyunk minden áldásról.
Zsolt. 102.25-29 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.