Dániel 4,31-34
MENNYEI KIRÁLY
Az a tény, hogy Izráelnek többé nincsen királysága a Földön, amely a sajátja lenne, csodálkozásra késztetheti őket: "hogyan fog most Isten uralkodni a Földön és a Föld felett?" Ez nagy dilemma lehetett az istenfélő zsidók számára is Dániel idejében. A Szentírásban Isten előzetesen biztos ígéreteket tett. Hogyan fog terve haladni? Józsué idejében "az egész Föld Ura" átkísérte a szövetség ládáját a Jordánon az Ígéret Földjére, Józs 3,11-13. De Dániel idejére a korábbi dicsőség elmúlt, és már nem volt a földi királyság sem. A földi uralkodás felelőssége később a pogányok kezébe adatott, 2Krón 36,23; Ezsdr 1,2. Az első fejezetekben megkapjuk a választ arra, hogyan fog Isten uralkodni.
Ha a földi királyság már nem is létezik, Ő tud uralkodni a mennyből. Dániel könyve nem úgy hangsúlyozza Őt, mint az egész Föld Urát, hanem mint "a menny Istenét", Dán 2,19. "Van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja." Dán 2,28. Dániel kijelentette Nebukadneccarnak: "a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott", Dán 2,37. És mintha megadná a Máté evangéliuma témáját, ahol a "menny királysága" olyan gyakran előfordul, ezt mondja Dániel: "támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha", Dán 2,44.
Hasznos megfigyelni a mennyre való hivatkozást Dániel első fejezeteiben. Nebukadneccart arroganciája lealacsonyította egy szőrös, földhözragadt vadállat szintjére. "Hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött", Dan 4,29. Ez volt a fordulópont. Isten kegyelme által Nebukadneccar az égre emelte szemét, értelme visszatért, és áldotta a Magasságost, mert "az Ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre", Dán 4,31.
Mindnyájunknak szükségünk van szabadulásra az önteltségnek, mohóságnak és gőgnek ebből a nyomorult, földhözragadt esztelenségéből. Ez akkor következik be, amikor meghajlítjuk akaratunkat "a mennyei Király" előtt, "mert minden tette helyes, eljárása igazságos", Dán 4,34.
Dán. 4.31 „Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. 32 A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz? 33 Abban az időben értelmem visszatért, és királyságomhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam. 34 Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.”