Skip to main content

07.03 Gyermek Jézus

Dátum: 
2018.07.3

Lukács 2,36-52

GYERMEK JÉZUS

   A gyermekre használt szó a pais, amely egy fiúra vagy lányra vonatkozik, de használták szolgára is, James Strong szerint. A szolga olyan, mint egy gyermek a mestere szempontjából. Máté ezt a szót használja, amikor az Ézsaiás 42. fejezetéből az 1. verset idézi: "Ez az én szolgám (gyermek, pais), akit... választottam", Mt 12,18. Ez utalás Krisztusnak, mint felkent uralkodónak dicsőségére is, akit Isten feltámasztott, aki az Ézs 42 szolgája (gyermek, pais); lásd: Csel 3,13.26; 4,27.30.
   A zsoltáríró megerősíti, hogy a gyermekek az Úr ajándékai, Zsolt 127,3. Amikor ez a gyermek megszületett, nemcsak Józsefnek és Máriának volt ajándék, hanem az egész emberiségnek. Sok gyermek nem szívesen engedelmeskedik, sőt, néha egyáltalán nem engedelmeskednek. Milyen jó látni, ahogyan Üdvözítőnk önként engedelmeskedik Atyjának, amikor egy szolga természetét veszi fel! Fil 2,7.
   Urunkról, mint gyermekről, csak három futó képet látunk. Nyolcnapos korában körülmetélték, Lk 2,21, megerősítve ezzel, hogy Isten "Ábrahám leszármazottait karolja fel", Zsid 2,16. Negyvennapos korában bemutatták az Úrnak a templomban, Lk 2,27, bizonyítva, hogy mint elsőszülött, szent volt az Úrnak, 2Móz 13,2. Az elsőszülött az Úré volt, mivel megmenekültek a biztos ítélettől Isten kegyelmes gondviselése által. De más elsőszülött nem volt olyan "szent az Urnak"! Ő az Úré volt, mert Ő volt öröktől fogva szeretett Fia.
   Mai olvasmányunk bemutatja Urunkat, mint gyermeket, akit szülei elhagytak a templomban, amikor visszatérőben voltak a páska-ünnepről, 43. v. Itt Atyja dolgaival foglalkozik, 49. v.
   Urunk figyelemreméltó gyengédséget mutatott életében a gyermekek iránt. Isten igaz emberei mindig így tesznek. Meggyógyította a kormánytisztviselő fiát, Jn 4,49, és feltámasztotta a zsinagógai elöljáró halott lányát. De ezek fontos vezető emberek voltak! Megszánta azonban a holdkóros fiú kétségbeesett apját is, és kiűzte a démont, Mk 9,24. Kielégítette némelyek nyilvánvalóan szükségtelen kívánságát, hogy érintse meg gyermekeiket (miért tartották szükségesnek a megérintést?), Lk 18,15. Megmutatta, hogy gondot visel róluk; a névtelen sokaságról, mindenkiről. Micsoda példája ez az alázatos kedvességnek, a szelídségnek, amelyet Jézus tanítványainak tanított, hogy próbáljanak olyanok lenni, mint egy kisgyermek! Mt 18,2.

Lk. 2.36-52 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták. És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla. És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.