János 6,1-13,22-33
ISTEN KENYERE
Az ember éhségérzettel teremtetett. Fizikai, lelki és szellemi területen vágyódik kielégülésre. A Jn 6 azzal a történettel kezdődik, hogy az Úr Jézus csodálatos módon megelégít 5000 férfit, mindössze öt kenyérrel és két hallal. Ez a csoda adott alapot a párbeszédre, amely következik. Sok ember követte az Urat Kapernaumba, remélve, hogy újabb ingyen ételt kap, 26. v. Ez az egész igehely olyan embereket állít előtérbe, akik nyilvánvalóan keresik Jézust, de nem őszinte bibliai hittel. Az ember azt hinné, hogy az Úrnak ez a sürgető követése igazi érdeklődést jelez Krisztus és tanítása iránt. Azonban ők csak azzal a szándékkal követik, hogy fizikai szükségleteiket kielégítse.
Az Úr Jézus kérdőre vonja őket, hogy nem őszinték. Tiltakoznak, hogy őket valóban érdekli, hogy jó cselekedeteket tegyenek Isten tetszésére, 28. v. Az Úr azt válaszolja, hogy az Őbenne való hit a kulcs Isten tetszéséhez. Ők újra nyilvánvalóvá teszik hitetlen szívüket, újabb csodát követelve, hogy bizonyítsa állítását. Utalnak Mózesre és a mannára, amely a pusztában táplálta az izraelitákat. Az Úr kiigazítja azt a hibás elképzelésüket, hogy Mózes "adott" kenyeret Izráelnek; ehelyett rámutat, hogy Isten jobb táplálékot akar biztosítani - éspedig az igazi kenyeret a mennyből. Aztán elmondja nekik, hogy "az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak", 33. v.
Mint az Isten Kenyere, az Úr Jézus az a szellemi eledel, amelyet a Teremtő adott teremtményeinek üdvösségre és a belső ember táplálására. Isten azt akarja, hogy az ember jogos étvágya kielégítést nyerjen. Az emberek azonban újra és újra az anyagi dolgokban való kielégülést keresik. Ahogyan az ünnepelt keresztyén filozófus-matematikus, Blaise Pascal megjegyezte két évszázaddal ezelőtt: "Képtelenek rá, hogy betöltsék a szívükben lévő űrt, mert az olyasmi, amit csak Krisztus tud kielégíteni." Az Úr ma is folytatja az emberek hívását, hogy Őbelőle táplálkozzanak. Ha övék lesz az Úr, az megelégedettséget hoz majd lelküknek. Azok, akik már hívő emberek, felismerik, hogy a táplálás folytatódik a megtérés után. A kezdeti üdvözítő hitet követi a Krisztusban növekvő élet, naponta táplálkozva kegyelméből és irgalmából, imádság és bibliaolvasás által.
Jn. 6.31-34 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!