János 20,19-29
ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM
Sajnálatos, hogy Tamásra sokan leginkább azzal a gyakran használt kifejezéssel emlékeznek, hogy "hitetlen Tamás". Valóban hozzátehetjük, hogy volt visszaesés az életében. Ezt az a tény is tanúsítja, hogy "Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus", Jn 20,24. Ráadásul ellenállás volt a szívében, mert ezt mondta: "Ha nem látom... nem hiszem", 20,25. Hála Istennek, volt visszatérés. Ezt olvassuk: "Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük", 20,26. De mindenekelőtt azt kell meglátnunk, hogy megvilágosodott - ezt mondta: "én Uram és én Istenem". Péter tett hasonlóan nagy megállapítást az Atyától származó kijelentést követően, amikor ezt mondta: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia", Mt 16,16. Tamás ujjongó kijelentése szellemi odaadást mutat nekünk, a vezetésnek való alárendeltséget, és az Úr Jézus Istenségének a megérzését. Micsoda hatalmas felfedezés volt ez!
Nem egyedül Tamás fogta fel Krisztus Istenségét. Amikor Pál írt Titusznak, ezt mondta: "várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését", Tit 2,13. Úgy beszélt az Úr Jézusról, mint a nagy Istenről. Péter hasonlóképpen írt: "Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében", 2Pt 1,2. Péter tudta, hogy az Úr Jézus Isten volt. János Krisztus Istenségét gyakran kijelentette. Ezt írta például: "Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az Ő dicsőségét, és Őróla szólt", Jn 12,41. János nyilván az Ézs 6-ra utalt, ahol a próféta ezt mondja "láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve", Ézs 6,1. Az ószövetségi igehely újszövetségi idézete egyértelmű megerősítése Krisztus Istenségének.
A Zsidókhoz írt levél írója bizonyítja nekünk, hogy a zsoltáríró az Úr Jézusra utalt, amikor ezt írta: "Trónod, ó, Isten, örökkévaló; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája", Zsolt 45,7 (Rev. Károli). Vö. Zsid 1,8-9. A Szentíráson végig Krisztus istenségének világos megerősítését látjuk.
Mennyire jelentőségteljesek voltak Tamás szavai!
Jn. 20.19-29 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”